A törvényről 5-6.

5. A fogság utáni törvény

A parancsolatok kifejezik az emberi élet igényeit és előmozdítják a személy igaz javát.

• Isten mindenkinek erőt ad, hogy azokat megtarthassák: „Akkor egyetlen szívet adok nekik és új lelket: kitépem testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik, hogy törvényeim szerint éljenek...” (Ez ll,19k) Isten a törvény megtartására tanít nem félelemből, mint a rabszolgákkal tették, nem a jutalom reményében, mint a napszámosoknál, hanem szeretetből annak nevében, aki fiaiknak parancsol és javukat akarja.

• Amikor a zsidók visszatértek a fogságból alig volt emberük, hogy Jeruzsálem felépüljön. A törvény könyvei is elvesztek. Ezdrás felfedez egyet és bemutatja a népnek: „Összegyűlt az egész nép a Víz-kapu előtt... reggeltől délig olvasott belőle... Az egész nép figyelt a törvény könyvére... Ezdrás áldotta az Urat... és az egész nép felelt: ámen, ámen, majd mélyen meghajoltak és áldották az Urat. A leviták megmagyarázták a törvényt a népnek. Az egész nép sírt és hallgatta Isten szavát. Akkor Nehemiás így szolt hozzájuk: ne szomorkodjatok, menjetek és egyetek zsíros ételeket és igyatok édes italokat! Küldjetek belőle azoknak is, akik nem készítettek! Ez a nap ugyanis szent a mi Urunknak! Ne szomorkodjatok, hiszen az Úrban való öröm a ti erősségetek.” (vö. Neh 8,1-10)

• Isten törvényét újra és újra meg kell ismerni. Lelkiismeretesen kell követni. Jézus mondta: „Ha megismeritek az igazságot az igazság szabaddá tesz benneteket.” (Jn 8,32)

**

6. A vérszegény törvény

Jézus ellenfelei között szembetűnő az a magatartás, amely a törvény külsőségére vonatkozik, a testvériesség és az igazságosság rovására.

• „Köréje gyűltek a farizeusok és néhány Jeruzsálemből való írástudó. Látták, hogy egyikmásik tanítványa tisztátalan vagyis mosatlan kézzel eszik - a farizeusok ugyanis sok mindent hagyományból tartottak be - megkérdezték tőle: Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért eszik tisztátalan kézzéI a kenyeret? Ezt a választ adta nekik: Találóan jövendöl rólatok - képmutatók -, Izaiás, amikor így ír: ez a nép ajkával tisztel ám a szíve távol van tőlem... Isten parancsait nem tartják meg, de az emberi hagyományokhoz ragaszkodnak.” (vö. Mk 7,1-8)

• Ha összevegyítjük az erkölcsi előírásokat, a vallási törvényeket, a polgári rendszabályokat nem jöhet ki más, mint az, hogy a törvény szomorú teherré válik (vö. Mt 23,4). Az Istennel kötött szent szerződés helyett a törvényből így a rabság lánca lehet.

• Képmutatás és külsőség napjainkban is él: akadályozzák az Egyház kibontakozását, túlzásba viszik a törvényességet; többre becsülik mint az Istennek adott személyes választ és a testvérek hívó szavát.