Egy hegyi faluban évszázadokkal
ezelőtt egy nemes ember azon gondolkodott, hogy milyen örökséget hagyjon a falu
lakóinak. Végül eldöntötte, hogy templomot épít hagyatékként. A templomépítés
tervét titokban tartotta egészen a befejezésig. Amikor az emberek összegyűltek,
csodálkoztak a templom szépségén és tökéletességén. Sok dicsérő megjegyzés után
egy jó megfigyelő megkérdezte:
- „De hol vannak a lámpák? Miként világítják meg a templomot?”
Anélkül, hogy válaszolt volna, a nemes rámutatott a falon lévő lámpatartókra,
aztán minden egyes családnak adott egy lámpát, hogy vigyék magukkal a szentmisére
és függesszék fel a falon levő tartóra.
„Valahányszor itt vagytok, az a hely, ahol ültök, világos lesz - felelte
a nemesember. Amikor pedig nem lesztek itt, az a hely sötét lesz. Amikor
távol maradtok a templomtól, Isten templomának bizonyos része sötéten marad.”
Vajon a mi lámpásunk meg van
gyújtva? Azon a helyen világítunk, ahová Isten helyezett minket? Ha a megfelelő helyen világít életünk, akkor
igazi a mi Isten szeretetünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése