A polgári erkölcs

Amikor erkölcsről szólunk, egy alapvető kérdésre válaszolni kell: ki határozhatja meg, hogy egy tett jó vagy hibás. 

Ha nincsen senkinek hatalma ezt megtenni, ha nincsen egy magasabb szabály, akkor az ítélet az egyének kezében nyugszik. Aki ezt állítja, tagadja a tízparancsolatot.    

• A polgári erkölcsnek nagy az értéke, egy komoly vonatkozásban azonban nem teljes, olyan értékeket kicsinyít le, amelyek Isten terveiben nagyon lényegesek. 

A polgári erkölcs, Istentől elidegenedve, bizonytalan és változó, határozottságot keres, de nem talál; nem tud érvényes szabályokat fogalmazni, bizalmatlan azok iránt, akik egy magasabb rendű törvényt adnának vagy akár a törvényhozó Istent ismernék el, elutasítja, hogy az Egyház őrködjék a természeti törvények betartása és az erkölcsi törvények általános értéke felett. Azt hirdeti, hogy az Egyház tanítóhivatala csak „buzdító”, és az „értékeket” csak ismertetheti, a döntést azonban mindenki egyénileg hozhatja meg, senkit a megtartásukra nem kötelezhet.

• Az Egyház az emberiség történelme számára az erkölcsi igények elmélyítését tanítja, ügyel az emberi szexualitásra, a családra, a szociális életre, a gazdaságra és a politikára. Napjainkban, mikor mindent megkérdőjeleznek az Egyház tanításának eligazító értéke van.

Forrás: Egyházközségi Apostol, 2020.07.12.