Amikor
erkölcsről szólunk, egy alapvető kérdésre válaszolni kell: ki határozhatja meg, hogy egy tett jó
vagy hibás.
Ha nincsen senkinek hatalma ezt megtenni, ha nincsen egy magasabb
szabály, akkor az ítélet az egyének kezében nyugszik. Aki ezt állítja, tagadja
a tízparancsolatot.
• A polgári erkölcsnek nagy az értéke,
egy komoly vonatkozásban azonban nem teljes, olyan értékeket kicsinyít le,
amelyek Isten terveiben nagyon lényegesek.
A polgári erkölcs, Istentől
elidegenedve, bizonytalan és változó, határozottságot keres, de nem talál; nem
tud érvényes szabályokat fogalmazni, bizalmatlan azok iránt, akik egy magasabb
rendű törvényt adnának vagy akár a törvényhozó Istent ismernék el, elutasítja,
hogy az Egyház őrködjék a természeti törvények betartása és az erkölcsi
törvények általános értéke felett. Azt hirdeti, hogy az Egyház tanítóhivatala
csak „buzdító”, és az „értékeket” csak ismertetheti, a döntést azonban mindenki
egyénileg hozhatja meg, senkit a megtartásukra nem kötelezhet.
• Az Egyház
az emberiség történelme számára az erkölcsi igények elmélyítését tanítja, ügyel
az emberi szexualitásra, a családra, a szociális életre, a gazdaságra és a
politikára. Napjainkban, mikor mindent megkérdőjeleznek az Egyház tanításának
eligazító értéke van.
Forrás: Egyházközségi Apostol, 2020.07.12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése