Háziasszonyok védőszentje - Betániai Szent Márta

Július 29-én jó lenne, ha emlékezetünkbe idéznénk a nők otthont teremtő hivatását. Nincs szó arról, miszerint a házimunka, melyet ma okos gépek könnyítenek, a nők kizárólagos munkaterülete lenne. De az igen, hogy az otthon szellemiségének, életének, a családtagok hitvesi és szülői szeretettel, bölcsességgel való irányítása a nők Isten adta tehetsége és hatása. A férj és a gyerekek gondozottságáért a feleségés édesanya részben a felelős. Ehhez viszont szükséges az Istenhez való ragaszkodás, mely a családanyák életszentségének is forrását jelenti. Szent Márta járj közben értünk, hogy hűségesen szolgáljuk Urunkat a ránk bizottakban.
Az evangélium az ember asztalához ült Istent mutatja be, de teljesen új körülmények között: a testet öltött Fiú eljött, hogy az emberek között éljen. Jézus útban Jeruzsálem felé, délidőben betért a betániai Mária, Márta és Lázár házába. (Lk 10,38-42) A két testvér háziasszonyi feladatukat úgy osztották meg, hogy míg Márta a konyhában foglalatoskodott, addig Mária a vendégekkel társalgott.  Mindkét feladat kölcsönösen egymást kiegészíti, hogy egyforma vendégszeretettel fogadják Jézust. Márta háziasszonyi buzgalmában egy idő után túllő a célon, és méltatlankodni kezd. Ebben a pillanatban felborul a vendégszeretet békés egyensúlya. Jézus az aktivizmus veszélyére figyelmezteti Mártát.

Isten Országának várása abban áll, hogy a mellékes dolgokat alárendeljük a lényegesnek, ami Isten szavának a meghallgatásában, megszívlelésében és teljesítésében áll. Ez olyan magatartás kialakításához vezet, amely gyökeresen megváltoztatja az életet.

Ábrahám e két lányában a befogadás két aspektusát (az ó- és újszövetséget) láthatjuk: a vendégül látást, annak minden gyakorlati velejárójával – ahol a törvény teljesítésében látják a megigazulást -, melyet Márta képvisel; s a szerető figyelmet – ahol a megigazulás a Krisztusba vetett hitből fakad, azért kell az ő szavát hallgatni -, melyet Mária tanúsít. Egyik sem hiányozhat a keresztény életéből, ám a súlypont a belső figyelmen van, és azon, amit Isten adni akar.

Az embert nem a szétágazó, mindennek megfelelni akaró tevékenysége vagy népszerűsége üdvözíti, hanem az, hogy szeretettel hallgatja Isten szavát és azt hűségesen éli.

A Fiúisten szolgálni jött igéjével, egész életével. Ő nem lázas cselekvést kért, hanem szerető figyelmet, mert ez készít elő az Úrral való bensőséges találkozásra és akarata szerinti tevékenységre. A mulandó emberi kapcsolatainkat szintén - különösen a családban –, a figyelmes szeretet teszi széppé és értékessé. Így van ez az Istennel is. Mulandó tevékenységünkben az örökkévaló szeretetnek kell felragyognia, akkor szívünk mélyén megérint bennünket az Úr kegyelme, s feltárja nekünk isteni ígéreteinek kimeríthetetlen gazdagságát. Ez által válunk alkalmassá, hogy felfogjuk közlését: „Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen” (Jn 10,10).