Egy tanító történet szerint az indián férfi a nem indián barátjával sétált New York egyik utcáján. A nagy forgatagban, a reklámok közt az indián a bokorban ciripelő tücskre lett figyelmes. A társa elcsodálkozott, hogy micsoda hallása van. Az indián azt válaszolta: „Minden csak azon múlik, hogy mire figyelsz, és mi a fontos számodra.” Korunk zűrzavarát a divatos élvhajhászás és erőszak reklámozása okozza. Ezek befolyásolják főleg a tanuló ifjúságot, amikor jellemük kialakulása még be nem fejeződött, s így legnagyobb szükségük volna az irányító kézre és elvekre. A jellem erkölcsi elveken nyugvó életet, nemes irányban megszilárdult akaratot jelent. Vagyis józan gondolkodást és jó akaratot. Az egyház tanításával és jellemképző munkájával életkedvet, akaraterőt, megnyugvást, szeretetet, megértést ad; erősíti az ifjakban és felnőttekben a felebaráti szeretetet, a becsületességet, a kötelességtudást és életre kelt olyan nemes emberi tulajdonságokat, amelyek az élet küzdelmein és viszontagságain átsegítik. Nekünk értelmünket és akaratunkat kell használnunk, hogy életünket a folyamatos jó tettek sorozatában tudjuk kibontakoztatni. Ellenkező esetben, Petőfit parafrazálva, az észbontó divatok, mint az őrült, zúgva, bőgve törik át a gátot, el akarják nyelni a világot. Éppen ezért naponta döntenünk kell: milyen életet akarunk élni, és kinek akarunk szolgálni? A jót kell választanunk és tennünk, máskülönben az idő rostáján a történelem süllyesztőjébe kerülünk.
Arra születtünk, hogy szabadon és szeretettel ajándékozzuk magunkat Isten és embertársaink szolgálatára. Józsue az Ígéret földjének elfoglalása után is kihangsúlyozta, hogy feladatuk az Isten szolgálata. (Józs 24,1-2a. 15-17,18b) Ezért a szichemi országgyűlésen megkérdezte tőlük: „Kinek akartok szolgálni, az Úrnak, aki kihozott Egyiptomból vagy az amoriták isteneinek, akiknek földjét lakjátok?” Mielőtt a nép bármit mondana, Józsue hitvallást tesz: „Mi, én és házam népe az Urnak szolgálunk!” A nép is megújítja az Úrral kötött szövetséget: „Mi is az Úrnak akarunk hát szolgálni, ő a mi Istenünk.” A kenyérszaporítást követően, Jézus minden allegóriát kizáróan mondja: „én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér.” (Jn 6,60-69) Az ő személye, mint az étel és ital, minden embert életben tart. Aki isteni, örök életet akar, annak hinnie kell őbenne és szavaiban. Ezzel radikális döntés elé állította követőit. Péter apostol társai nevében is válaszol: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak.” E válasz hitvallás is, hogy mindent nem értünk, de te hiteles személy vagy, mi hiszünk és követünk. A Krisztussal járás életszövetség Istennel, olyan mint a házassági szeretet (Ef 5,21-32). Őt választottuk, ő fontos számunkra és rá figyelünk akkor is, amikor minden irányból támad a divatos pogányság, mert Krisztus, a világ világossága.
„Uram, örök életet adó igéid vannak.” Jn 6,68.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése