Mint bogáncs között a liliom, vagy tövisek között a rózsák – az Énekek éneke és népi hasonlatok kifejezik, hogy történelmünk egy-egy gyötrelmes időszakában, vagyis a múlt tövisei között nemcsak egyének, hanem közösségek számára is nyíltak rózsák, és nyílnak ma is. Jeremiás próféta szolgálata kb. negyven évig tartott (Kr. e. 627-587). Meghívása kezdetén tanúja volt az Asszír birodalom bukásának és a Babiloni birodalom felemelkedésének. Ezen politikai forrongások közepette hívta meg az Úr, hogy Juda és a nemzetek prófétája legyen. (Jer 31,7-9) Jeremiás finom lelke felfogta Isten szeretetét népe iránt, és ennek a népnek a kötelességét Istennel szemben, akihez a szövetség kötötte. Közvetlensége és éleslátása meghatározta az igazi istentiszteletet, és meghirdette a küszöbön álló háborúkat, Jeruzsálem pusztulását, melyek Juda tévelygésének bűntetéseként be is következtek. Elmondta, hogy Istenhez való őszinte megtérés emberileg lehetetlen, magának az Úrnak kell megváltoztatnia az ember szívének legmélyét, és csak ezután kapcsolhatja a népet Istenhez az újszövetség. Akkor a szorongatás, a szenvedés véget ér. Az eljövendő helyreállítást, az üdvösséget, a messiási kor elérkezését költői leírásban közli: „Kitörő örömmel örüljetek… Mondjátok: Az Úr megszabadította népét… Mindnyájukat összegyűjtöm: a vakokat és a sántákat is… Nagy sereg lesz, amely ide visszatér. Mert Atyjává lettem Izraelnek, és Efraim az én elsőszólött fiam.” Az idegen népek, a nemzetek is tanúi lesznek, sőt hangos hirdetői Isten szeretetének.
Jézus
ezt mondta Nikodémusnak: „Úgy szerette
Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne
vesszen, hanem örökké éljen.”
Az evangéliumban szereplő jerikói vak csak a fülével tájékozódik. (Mk 10,46-52)
Ő a Jézust követő tömeg zaját hallja. Ugyanakkor tudni szeretné, hogy mi történik?
A felelet után nem botránkozott meg a zajon, mert éppen a zaj hívta fel
figyelmét akire várt. Bartimeus tudja, kicsoda Jézus, ezért saját
kezdeményezésére hangosan fordul Jézushoz: „Jézus,
Dávid fia, könyörülj rajtam!”
Köpenyét ott hagyva siet Jézushoz. „Mit akarsz, mit tegyek veled?” – kérdezte Jézus. – „Mester, hogy lássak!”
Jézus nem végez semmiféle gyógyítást
rajta, csak ennyit mond: „Menj, a hited megmentett téged!” A Jézusba vetett hit megvallása mentségére lett
Bartimeusnak. Látóvá lett és követte Jézust az úton. Ez azt is jelenti, hogy
Jézus szenvedésének részesévé vált.
Jézus keresztáldozata által, mint
Melkizedek rendje szerinti főpap, áldozatot mutatott be a bűnökért, mint olyan
valaki, aki megértő tud lenni a tudatlanok és tévelygők iránt. (Zsid 5,1-6) Az
Atya pedig megdicsőítette, jobbjára ültette a mennyben. Kérjük a Szentlelket,
hogy nyissa meg lelki szemünket a hit világosságára, az újszövetség
közvetítőjére és követésére.
„Üdvözítőnk, Jézus Krisztus győzött a halálon…” 2Tim 1,10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése