Az
egri nőknek, a csíki, a torjai, a baróti bátor asszonyoknak köszönhetően nekünk
sem kell szégyenkeznünk, ha a középkori vagy újkori ostromok alatti női helytállás
kerül szóba. Viszont a weinsbergi asszonyoknál trükkösebben alighanem senki se
segítette ki a megszorult katonaurakat. III. Konrád Stauf-házi német király 1140-ben hosszasan
ostromolta ellenfelét, a württembergi herceget Weinsberg váránál. A várvédők
egyezséget ajánlottak Konrádnak: leteszik a fegyvert és megadják magukat, ha a
király könyörületet gyakorol, és sértetlenül elengedi a nőket. Konrád elfogadta
az ajánlatot, és még abba is belement, hogy a nők magukkal vihetik otthonukból a legkedvesebb kincset, amit elbírnak
a vállukon. Amikor
ugyanis eljött a vár elhagyására szabott határidő, legelőször a württembergi hercegné a férjét vette a hátára
és a többi asszony is követte példáját, férjükkel vagy fiaikkal a hátukon
vonultak ki a várból…
Amikor a király öccse látta a
kivonuló asszonyokat, akik férjüket vitték, kifogást emelt és nem akarta tovább
engedni őket. A királynak azonban tetszett az asszonyok leleményes bátorsága és
tovább engedte őket, nem akarta megszegni ígéretét. – E hőslelkű weinsbergi
asszonyok szemében nem a vagyonuk, hanem a férjük volt a legnagyobb kincs. Nemcsak
a férjeiket, hanem Weinsberget is megmentették. A vár romjait ma is
Weibertreu-nak, asszonyi hűségnek hívják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése