2021. 10. 01.

IDŐSEK VILÁGNAPJA

 Édesanyám 91 évesen a 13. dédunokával - 2017.
Október 1-jét az IDŐSEK VILÁGNAPJÁvá nyilvánította az ENSZ közgyűlése 1991-ben. 
Ki számít idősnek?
A statisztikai felmérések értelmében a 60 év felettiek számítanak időskorúnak. 
De ki az idős valójában? 
Mert vannak olyan fiatalok, akik már 20-30 évesen belefáradtak az életbe, és nincs semmihez sem kedvük. 
Ugyanakkor a 100 évet megélt Olofson Placid bencés atya a 90-es éveiben is fürgén mozgott és tele életderűvel dolgozott, tanúságot tett a gulágon töltött 10 évének eseményeiről.
Akkor most ki számít idősnek? 
A kérdésre nincs konkrét válasz, aki öregkorában is a társadalom jobbá tételén fáradozik, akit három generáció tagjai körül zsongnak, aki nyított lélekkel az életet szolgálja, aki naponta tud valaminek örülni, az valószínűleg  fiatalos marad. Az biztos, hogy jó lenne, ha minél több egészséges, és az életét még örömmel élő idős ember lenne a környezetünkben. 
A piarista tanár, költő versével köszöntöm idős testvéreimet.

Sík Sándor: Őszi fecske 

Mit is mondjak, mit is kérnék,
Serpenyőmbe ha mi fér még?
 Én Istenem,
         Egy keveset még elélnék.

Élnék, amint mások élnek,
Rendes népek, jámbor vének,
 Én Istenem –
         Mint a jó lelki szegények.

Csak a mái napot kérem,
Akár vízen és kenyéren,
 Én Istenem –
         Holnap is úgy, ha megérem.

Tapsoló termekre vágyjam,
Úgy mint tegnap – hajdanában?
 Én Istenem,
         Jobb a halk szó kis szobámban.

Majd ellennék csendben immár
Fejemre nőtt fiaimnál,
 Én Istenem,
         Még ameddig hazahívnál.

Egy-egy dalt ellesnék olykor
Fűtől, fától, csillagoktól,
 Én Istenem,
         Amíg egyszer el nem oltol.

Rendbe raknám hét fiókom,
Versbe rívó cókom-mókom.
 Én Istenem,
         Aztán, tudod, nem szabódom.

Úgy szerettem ezt az áldott
Jóra váltott rossz világot,
– Én Istenem
         Ugy-e bizony megbocsátod? –

Mintha bizony nem is vendég –
Mintha végképp itthon lennék.
 Én Istenem,
         Soha talán el se mennék.

Ha nem búgna éjek éjén
Valami a szívem mélyén,
 Én Istenem:
         Az a végső, az a mély-én.

Testvérszívben, testvérkézben,
Mint a fecske puha fészken,
 Én Istenem,
         Úgy éltem, úgy fütyürésztem.

Testvérkézből Isten-kézbe,
– Őszi fecskét költözésre –
 Én Istenem,
         Majd elhívsz már, az Egészbe.

Jaj, csak akkor el ne késsen
Hozzád csukló szívverésem,
 Én Istenem,
         Csak az ament el ne vétsem.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése