Édesanyám 91 évesen a 13. dédunokával - 2017. |
Sík Sándor: Őszi fecske
Mit is mondjak, mit is kérnék,
Serpenyőmbe ha mi fér még?
Én Istenem,
Egy keveset még elélnék.
Élnék, amint mások élnek,
Rendes népek, jámbor vének,
Én Istenem –
Mint a jó lelki szegények.
Csak a mái napot kérem,
Akár vízen és kenyéren,
Én Istenem –
Holnap is úgy, ha megérem.
Tapsoló termekre vágyjam,
Úgy mint tegnap – hajdanában?
Én Istenem,
Jobb a halk szó kis szobámban.
Majd ellennék csendben immár
Fejemre nőtt fiaimnál,
Én Istenem,
Még ameddig hazahívnál.
Egy-egy dalt ellesnék olykor
Fűtől, fától, csillagoktól,
Én Istenem,
Amíg egyszer el nem oltol.
Rendbe raknám hét fiókom,
Versbe rívó cókom-mókom.
Én Istenem,
Aztán, tudod, nem szabódom.
Úgy szerettem ezt az áldott
Jóra váltott rossz világot,
– Én Istenem
Ugy-e bizony megbocsátod? –
Mintha bizony nem is vendég –
Mintha végképp itthon lennék.
Én Istenem,
Soha talán el se mennék.
Ha nem búgna éjek éjén
Valami a szívem mélyén,
Én Istenem:
Az a végső, az a mély-én.
Testvérszívben, testvérkézben,
Mint a fecske puha fészken,
Én Istenem,
Úgy éltem, úgy fütyürésztem.
Testvérkézből Isten-kézbe,
– Őszi fecskét költözésre –
Én Istenem,
Majd elhívsz már, az Egészbe.
Jaj, csak akkor el ne késsen
Hozzád csukló szívverésem,
Én Istenem,
Csak az ament el ne vétsem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése