Itt a király lándzsája!

Évközi 7. vasárnap az evangélium egy jelentős üzenetet közvetít számunkra, ami egyben a kereszténység jellemző vonása is, amit más vallásokban nem találunk, ez az ellenség szeretete. Az ellenségszeretet vasárnapjának is szokták nevezni, amikor Dávid önmagát legyőző tettéről olvasunk. (1Sám 26,2,7-9. 12-13. 22-23) Az elbeszélő tudtunkra adja, hogy Saul 3000 emberrel üldözi Dávidot. Tudjuk, hogy Dávid csapata ekkor 600 főből áll. Dávid kémeket küldött ki, és Abisájjal behatol Saul táborába. Mindaddig nem tudjuk meg Dávid szándékát, amíg meg nem akadályozza Saul megölését, és vissza nem tér Saul dárdájával és vizeskorsójával a szemközti oldalra. Dávid átkiáltott innen Saul táborába: „Nézzétek, itt a király lándzsája. Jöjjön át valameelyik szolga, és vigye el. ... Az Úr ma kezembe adott, de nem akartam kezet emelni az Úr fölkentjére.” Dávid nem az ellenségszeretetre gondolt, hanem Istenre való tekintettel nem számol le ellenségével. Az Úrra bízza, hogy megfizessen kinek-kinek tettei szerint. Ezzel eljut a kibékülés egy bizonyos szintjére.

Jézus azt kéri, hogy ne csak toleráljuk ellenségeinket, ne csak türelmesek legyünk velük, hanem szeressük is őket. (Lk 6,27-38) Az ellenség szeretet, amit Jézus ajánl, radikális megoldás. Jézus példái és a belőlük megismert követelmények emberi természetünkkel ellenkeznek, talán fel is háborítanak bennünket. Talán feltennénk a kérdést, hogy hol van a lex talionis (fogat fogért elv) vagy a jogos önvédelem törvénye? Ez világos jele annak, hogy mennyire nincs meg bennünk Isten „érzülete”. Természetesen Jézus szándékosan kiélezi a dolgot, hogy meghökkentsen, felrázzon bennünket. Végletekig feszített helyzetek (arcul üt, levetkőztet, elviszi ami az enyém), amelyekből az új törvény szellemét kell kiérezni. Jézus feltételezi rólunk, hogy nem a betűt látjuk csupán, hanem a lényeget is megértjük. Az ószövetség ismerte, hogy ne tegyünk rosszat másnak, hiszen magunknak sem kívánjuk. Jézus kiegészíti azzal, hogy még ellenségeinknek is a jót tegyük. Ez illik Isten gyermekeihez. 

A szentmisében boldogan ünnepeljük, hogy Jézusban elfogad minket az Atya. De valamennyiünket elfogad, azokat is, akik engem megbántottak, akik megrágalmaztak, akik ítéletet mondtak... A szentáldozásban szívembe adja szeretetét, hogy azzal tudjam szeretni még ellenségeimet is. Mert ő is ezzel az „Atyám bocsáss meg nekik” szeretettel szeret engem is. Ezt a szeretetet a föltámadása igazolta. Pál apostol tanításában kimondja, hogy a föltámadt test szellemi test lesz. (1Kor 15,45-49) Arról a lényeges változásról szól, amit az evangélium kíván tőlünk. Ádámtól a földből való testet kaptuk, Krisztus, akivel új életközösségbe kerültünk a keresztségben, az ő mintájára és erejéből újjászülettünk, és Szentlélek által Ő örökíti át testünk feltámadását is.

 

„Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket.” Jn 13,34.