Márton Áron püspök édesanyja, Julianna

Márton Áron püspök levele édesanyja halála kapcsán.

Megjelent a Csíki Lapok 45. szám – 1939. november 5. 

Amint múlt számunkban jelentettük, októ­ber 28-án Csíkszentdomokoson eltemettük Már­ton Ágostonnét, Márton Áron gyulafehérvári püspök édesanyját. Leközöljük ebből az alkalomból a püspök­nek levelét, melyben édesanyja temetése iránt intézkedik. A levél a családhoz szól. Annak hangja, iránymutatása azonban mindnyájunké. Az egész székelységé. Tanuljunk belőle minden körülmények között magunkhoz, hagyo­mányainkhoz hűnek maradó nemes egyszerűséget.

„Azt akartam, hogy édesanyám temetése egyszerű és mindenben az egyház rendelke­zéseinek megfelelő legyen. Egyszerű székely asszony volt, egész életében hajnaltól késő estig dolgozott, nélkülözött, aggódott családjáért. Amikor a munkában kifáradva, pihenőre tért, akkor is gyermekeiért imádkozott. Életében nem különbözött a többi székely édes­anyától semmiben, nem akar különbözni halálában sem. Ezért úgy temetjük, ahogy az egy­ház előírja és ahogy őseink halottaikat száza­dok óta temetik. Megtiltottam családomnak, hogy tort rendezzen, mart a halott lelke üdvét nem azzal szolgáljuk, hogy tort ülünk, hanem azzal, hogy szent hitünk szellemében alamizs­nát adunk és az elhunyt lelki üdvéért imád­kozunk. Azért azt, amit családom erre szánt, természetben fogjuk kiosztani a szegények közölt. A magam részéről pedig felajánlok tíz­ezer lejt, hogy azt a plébános az egyháztanács és az iskolaszék meghallgatásával a legszegé­nyebb intézményünk, a katolikus iskola céljaira fordítsa. Ezenkívül gondoskodom megfelelő alapítványról, hogy szeretett jó édesanyám lelki üdvéért évente kétszer, Szent Julianna napján és halálának évfordulóján liberás mise mondassék. Nemes lelkét a jó Isten oltalmába ajánlom, mert nagy szeretetét, sok gondját, nélkülözését és fáradságát, amit páratlan jósággal érettünk tett földi életeben, másképp nem tudjuk meghálálni. Hálásan köszönöm mindazoknak, akik gyászunkban osztoztak és köszönetet mondunk mindazoknak, akik a végtisztességadáson megjelentek, hogy felejthetet­len édesanyám lelki üdvéért velem együtt imád­kozzanak.”

**
A székely, ha szomorkodókkal, gyászolókkal találkozik, az emberi lét egyszerűségében gyászol: a hallgatásban, az imában, a közösségi liturgiában, a hitben és az épen megélt sötétség ellenére is a feltámadás reménységében kerül közelebb hozzájuk.

 

Julianna napja van