A megmagyarázhatatlan vér

Szent Januarius, (†Puteoli, Nápoly mellett, 305) püspök, vértanú. A 7. századi vértanú-akta szerint a Diocletianus-féle keresztényüldözés idején a Dél-itáliai Benevento püspöke volt. Diákonusával, Festusszal és lektorával, Desideriusszal Pozzuoliba látogatott, ahol Sossus misenói diákonus titokban többször is fölkereste őket. Sossust minden óvatossága ellenére fölfedezték és elítélték. Januarius kísérőivel elment hozzá a börtönbe, ahol ők is megvallották hitüket. Amikor nem voltak hajlandók áldozni az isteneknek, vadállatok (medvék) elé ítélték őket (vadállatok elé!). Az ítélet kihirdetésekor Dracontius bíró megvakult, de Januarius meggyógyította. A bíró ezért fővesztésre változtatta az ítéletet.

A nápolyi székesegyházban Januarius fiolákban örzőtt, beszáradt vére bizonyos alklamakkor csodálatos módon felbuzog és folyékonnyá válik, nem egyszer más csoda is történik. Két nagy fiolát Nápolyban őriznek: a nagyobbik ovális keresztmetszetű, köbtartalma kb. 60 cm³, a kisebbik hengeres, köbtartalma kb. 25 cm³. Általában a május első vasárnapja előtti szombaton és szeptember 19-én történik a csoda, és megmarad 8 napon át mindkét ünnep után. Utána a megalvadt vér ismét teljesen beszárad. Természetes módon nincs magyarázat erre a jelenségre, mert a történelem folyamán kiderült, hogy sem időponthoz, sem külső körülményekhez nincs kötve. Nemcsak a fejereklye jelenlétében, nemcsak nagy sokaság körében történik meg, még csak a mondott dátumokhoz sincs kötve, mert máskor is, a fejereklyétől távol és néhány szemlélő szeme láttára is megtörténik.

1902-ben két professzor a szeptemberi csoda után megvizsgálta a folyadékot, és azt találta, hogy az rendes emberi vér, és alvadása is ugyanúgy történik, ahogy a friss vér szokott megalvadni. A csoda nemcsak Nápolyban, hanem egyidejűleg Puteoliban is történik, abban a templomban, amely a hagyomány szerint a kivégzés helye fölé épült. Sőt, magánszemélyek birtokában is van néhány apró vérrög, amellyel ugyanúgy megtörténik a csoda, mint a főtemplom fioláiban őrzött vérrel. 

A hagyomány szerint ugyanis egy nápolyi asszony fölfogta a vértanú püspök vérét. Sokáig magánál őrizte, majd amikor már nagyon öreg lett, 389-ben átadta az ereklyét a nápolyi egyháznak. És ekkor történt először a csoda: a nápolyi hívek körmenetben vonultak ki a vér-ereklye fogadására, és magukkal vitték Januarius püspök fejereklyéjét. Amikor a két ereklye találkozott, a beszáradt vér folyékony lett. A csoda első hiteles leírása 1389. VIII. 17-ről való. Nápoly népe a város fő patrónusaként tiszteli a vértanú püspököt, és a csoda bekövetkezését a következő hónapok kedvező vagy kedvezőtlen előjeleként értelmezik. 

Ünnepe szeptember 19-én van.