Kire hagyatkozol?

A Szentírás nem értekezik Istenről, nem bizonyos távlatból és távolságból írja le, mint valami tárgyat, nem arra invitál, hogy beszéljünk róla, hanem hogy hallgassuk, és feleljünk neki azzal, hogy megvalljuk dicsőségét és szolgálunk neki. Ha megmaradunk az engedelmességben és a hálaadásban, akkor válik lehetővé megfogalmazni azt, amit a Szentírásban Isten önmagáról mond. Isten nem egyformán beszél magáról az Ó- és az Újszövetségben, akkor, amikor prófétái és akkor, amikor Fia álttal szól hozzánk. Mózes könyörgésére, mint irgalmas Isten mutatkozik be. (Kiv 32,7-11. 13-14) Az ószövetség és az újszövetség közötti különbség minden másnál jobban mutatkozik meg az evangéliumban, és ezt okvetlenül tekintetben kell vennünk, mert „Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van.” A kinyilatkoztatásban fokozat van egészen a teljességig, de nem szembenállás. Vissza kell utasítanunk az Ószövetség ‘bosszúálló’ és az Újszövetség ‘jó’ Istenének eretnek szembeállítását, éppen annyira fenn kell tartanunk, hogy egyedül Jézus Krisztus tárja fel előttünk a két Szövetség egyetlen Istenének titkát. 

Isten a ‘kezdettől’ létezik, léte a mindent megelőző tény erejével hat ránk, nincs szüksége semmi magyarázatra. Istennek nincs eredete, Isten nem alakul. Ő az egyedül ‘első és utolsó’ – a világ mindenestül az ő műve, az ő teremtése. Minthogy Isten az első, nincs szüksége arra, hogy ‘bemutatkozzék’: Isten voltának puszta tényével hatalmában tartja az ember lelkét. Megismerni őt annyi, mint ismertnek lenni előtte és saját létünk forrásánál fedezni fel; ha menekülünk előle, akkor is érezzük, hogy tekintete követ. Ezért van az, hogy vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt. (Lk 15,1-32) A farizeusok és írástudók elzárkoztak ezektől az emberektől a Törvényre hivatkozva. A vámosok munkájuk vagy életük miatt nem tartozhattak a vallásos közösséghez, egy olyan Isten ismertek meg, aki elveti őket, aki még csak esélyt sem ad nekik. Jézus pedig ennek az Istennek egy egészen más oldalát mutatja meg, és ez nagy reményt keltett bennük. 

Utolérhetetlen szépségű három példabeszédet mond Jézus, hogy felismerjék, hogy ő is, az Isten is keresi őket. Jézus az egy elveszett juh, az elveszett drachma, az atya két fiának történetével biztosít bennünket, hogy nem hagy magunkra, hogy ha mi keresni indulunk őt, szembetaláljuk magunkat vele, hiszen már keresésünkre indult. Ezért igaz, amit Pál apostol ír: „Krisztus Jézus azért jött, hogy üdvözítse a bűnösöket, s köztük az első én vagyok.” (1Tim 1,12-17) Assziszi Szent Ferenc mondja: „Ki vagy Te, Uram, édes Istenem, s ki vagyok én, a Te hitvány szolgád? …” És ennek ellenére Jézus a bűnösök keresésére indul, hogy a mennybe haza találjanak. E 

„Nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön...” (Lk 15,7)