Páli Szent Vince

Szeptember 27-én Páli Szent Vincére, „a szegények atyjára”, a Misszióstársaság alapítójára emlékezik egyházunk. A lazaristák néven is ismert szerzetesrend célja a falusi nép oktatása és a papság mélyreható képzése volt.

Vince 1581. április 24-én született a dél-franciaországi Pouyban, amelyet 1823 óta St. Vincent-de-Paul-nak neveznek. Szülei szegény földművesek voltak. A közeli Dax városba, a ferencesekhez küldték iskolába fiukat, és atyja egyetemi tanulmányait is biztosította úgy, hogy eladta ökreit és cipész mesterséget folytatott. Vince egyházjogot és teológiát tanult a spanyol Saragossában, majd Toulouse egyetemén. Tizenkilenc éves korában szentelték pappá 1600 szeptemberében.
Egy hajóúton török kalózok fogságába esett. Tuniszban eladták rabszolgának. Egy hitehagyott, volt ferences vette meg, akit aztán sikerült visszatérítenie a keresztény hitre. Közösen szöktek vissza Franciaországba.
Vince ezután plébánosként, majd egy főúr házi lelkészeként szolgálva ismerte meg a vidéki lakosság vallási tudatlanságát és elhagyatottságát. 1625-ben szerzetesrendet alapított, mely a szegény falusi nép oktatását tűzte ki célul népmissziók indításával, továbbá a papság mélyreható képzését. A társaság anyaháza a párizsi Szent Lázár-kolostor lett. Innen származik a társaság népies neve: lazaristák.
A női szerzet alapításában Marillac Szent Lujza segítette. A rend a Szeretet Leányai nevet kapta (ismertebb nevük: irgalmas nővérek).
A szerzetesrendek körül további intézmények is kialakultak, melyek felkarolták a szegényeket, az elhagyatottakat és a betegeket és foglalkoztak a gályarabokkal és az árva gyermekekkel is.
Vince hívta életre a papi rekollekciókat. Nagy munkabírás jellemezte, prédikált, írt – csupán leveleinek száma 30 ezerre tehető –, és a legmagasabb politikai körök tanácsadója volt. Imádkozott, virrasztott, és már életében szentként tisztelték.
1660. szeptember 27-én halt meg Párizsban. Holtteste, derűs arca ma is látható üvegfedél alatt, rendje központi templomában. 1729-ben boldoggá, 1737-ben pedig szentté avatták. 1885-ben XIII. Leó pápa az egész világ minden karitászegyesületének pártfogójává nyilvánította.