Szent Zakariás napja - Isten éltesse a Zakariásokat!

Zakariás, Zecharja személynév, jelentése Jahve ismét megemlékezett. Zakariás próféta, Jehojada pap fia. Joás király idejében ostorozta a júdeaiakat, amiért elpártoltak Jahvétól. A király parancsára megkövezték a Templom udvarán (2Krón 24,20–22). Jézus is utalt meggyilkolására (Mt 23,35; Lk 11,51).

Zakariás pap Abija osztályából Keresztelő Szent János apja, Erzsébet férje (Lk 1,5–25; 3,2). A 2. századtól a hagyomány vértanúnak tekinti, főként Jakab ősevangéliuma alapján: A betlehemi gyermek-gyilkosság elrendelése után „Heródes János keresésére indult. Elküldte szolgáit Zakariáshoz, ezzel az üzenettel: »Hova rejtetted el a fiadat?« Az pedig így válaszolt neki: »Én szent szolgálatomat végeztem, az Úr templomában voltam, így nem is tudom, hol van a fiam«. 

Erre elmentek a szolgák és hírül vitték Heródesnek. Heródes haragra lobbant s így szólt: »Az ő fia fog majd uralkodni Izraelben«. Majd visszaküldte szolgáit ezen üzenettel: »Mondd meg az igazat, hol van a fiad? Tudhatnád, hogy véred az én kezemben van!« 

Akkor elmentek a szolgák és mindezt elmondták neki. Mire így szólt Zakariás: »Az Isten tanúságtevője vagyok, ontsad csak véremet, de lelkemet magához fogadja az Úr, mert ártatlan vért fogsz kiontani a templom előkapujában«. Majd erőszakoskodás közepette megölték őt. És Izrael fiai nem tudták, hogy meggyilkolták.”

 

Szent Lukács evangéliumát így még jobban megértjük, hogy János miért élt a pusztában:

Elérkezett Erzsébet szülésének ideje, és fiút szült. Amikor a szomszédok és rokonok meghallották, hogy milyen nagyra méltatta az Úr irgalmában, vele örültek. A nyolcadik napon elmentek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Az apja nevéről Zakariásnak akarták elnevezni. De az anyja tiltakozott: „Nem, hanem Jánosnak kell hívni.” Így válaszoltak neki: „Nincs rokonságodban senki, akit így hívnának.” Aztán intettek az apának, minek akarja, hogy elnevezzék. Az írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János az ő neve.” Mindnyájan csodálkoztak. Neki pedig nyomban megnyílt az ajka és megoldódott a nyelve, megszólalt és magasztalta az Istent. A szomszédokat mind elfogta a félelem, és Júdea egész hegyvidékén elterjedt ezeknek a dolgoknak a híre. Akik csak hallották, szívükbe vésték s mondták: „Vajon mi lesz ebből a gyerekből?” Mert az Úr keze volt vele. 

Apja, Zakariás, eltelt a Szentlélekkel, és így prófétált: „Áldott az Úr, Izrael Istene, mert meglátogatta és megváltotta népét. Az üdvösség erejét támasztotta nekünk szolgája, Dávid házában. Ahogy mondta a szent próféták szájával ősidők óta: megmentett minket ellenségeinktől és gyűlölőink kezétől, hogy irgalmazzon atyáinknak, és megemlékezzék szent szövetségéről. Az esküről, amelyet atyánknak, Ábrahámnak esküdött, hogy majd megadja nekünk, hogy az ellenség kezéből kiszabadítva, félelmet nem ismerve szolgáljunk neki, szentségben és igazságban színe előtt életünk minden napján. Téged pedig, fiú, a Magasságbeli prófétájának fognak hívni, mert az Úr előtt jársz majd, hogy előkészítsd útját, hogy az üdvösség ismeretét add népének bűnei bocsánatára, Istenünk könyörülő irgalmából, melyben meglátogat minket a napkelet a magasságból, hogy a sötétben és a halál árnyékában ülőknek ragyogjon, és lépteinket a béke útjára irányítsa.” A gyermek nőtt, erősödött lélekben, és mindaddig a pusztában élt, míg Izrael előtt föl nem lépett.  (Lk 1, 57-80)