Törekedjünk szeretetre

A nagyhatalmak oktalan erőfitogtatása miatt sok bajtól szenvedünk. Liturgiánk is az emberek szenvedésére tereli figyelmünket. Az eucharisztikus imában így kérjük Istent: „Nyisd meg szemünket, hogy észrevegyük, ha valaki gondokkal küzd, adj ajkunkra vigasztaló szavakat, ha elmagányosodott és reményvesztett emberekkel találkozunk. Adj bátorságot, hogy tettekkel segítsük szegény vagy elnyomott testvéreinket. Tedd Egyházadat az igazság, a szabadság, az igazságosság és a béke otthonává, hogy új reményt ébresszen minden emberben.” (VII.B. kánon) Feladatunk új reményt ébreszteni. Konrad Krajewski bíboros, Ferenc pápa főalamizsnása szeptember 14-én a háború kitörése óta negyedszer ment Ukrajnába, hogy közelségéről biztosítsa és megerősítse hitében a „vértanúságot szenvedő” népet. Az első napon elment több odesszai közösséghez, Hajszinba, Umanba, majd Zaporizzsja környékén folytatta az adományok szétosztását. 

17-én az első helyen átadták az élelmiszer-adományok egy részét, de aztán az előre eltervezett út második állomásánál lőni kezdtek a csoportra; a bíborosnak és társainak menedéket kellett keresniük maguknak. „Életemben először nem tudtam, hova meneküljek…, mert nem elég futni, tudni kell, merre fuss” – mondta a bíboros. Végül mindegyik helyen át tudták adni az adományokat. Különleges nap volt püspökké szentelésének évfordulója, ebben a kegyetlen háborúban, amelyben „nincsenek könnyek és nincsenek szavak”. Most csak imádkozni lehet, és azt ismételgetni: „Uram, tebenned bízom.” Az egyházi vezető igazságos lelkülettel cselekedett, a hit jó harcát vívta, ahogyan Szent Pál írja. (1Tim 6,11-16) A krisztusi szeretetről, szolidarításról tett tanúságot, mint Pál vagy Timóteus. Teljesítette küldetését bűntetlenül és feddhetetlenül, mert a keresztény nem a kényelmes életet keresi, hanem Jézus meghívása alapján szolgálattal törekszik az örök boldogságra. Isten is törődik velünk, érdekli sorsunk, legyünk bár gazdagok vagy szegények. 

Ámosz próféta a semmittevő és dőzsölő gazdagokat azzal fenyegeti, hogy megszégyenülnek és elsőként viszik majd számkivetésbe. (Ám 6,1a. 4-7) Isten logikáját érdemes megfigyelni Jézus példázatában. Isten a szegény Lázárt néven nevezi, és ezzel méltóságot ad neki. Ő pedig ehhez tartotta magát és így élt. (Lk 16,19-31) Lázár = Isten a segítőm. Kétrétegű a történet, mely a gazdagra, öt testvérére és a hallgatóságra koncentrál. Azt kérdezi: vajon az öt testvér és a hallgatóság a gazdag példáját követi, vagy hallgat Jézus tanítására és segíti a szegényeket, és így Ábrahám gyermekei lesznek? Isten szeretné, ha érzékenységünket akkor is megőriznénk, mikor jól megy a sorunk, így helyünk lesz a messiási lakomán. A történetből világos, hogy a gazdagot szívtelensége kárhozatra juttatja, a szegényt alázata pedig a mennybe.

 

„Jézus Krisztus bár gazdag volt – szegénnyé lett értetek…” 2Kor 8,9.