Szent Rozália

 

Szent Rozália, (Palermo, Szicília, 12. sz.-Montepellegrino, Palermo mellett, 1166 k.): szűz. - A helyi hagyomány szerint a sinibaldi grófi családban született Margit királynő udvarhölgye volt, akitől ajándékba megkapta a Pellegrino-hegyet. Ide vonult vissza egy barlangba vezekelni, s itt is halt meg. Sírja mellé kápolnát építettek. Pestis ellen kérik oltalmát. Ünnepe szeptember 4.  

Tisztelete a 16. század végén elhalványult. 1623. októberében Rozália megjelent egy beteg asszonynak, meggyógyította és meghagyta neki, hogy zarándokoljon el a Montepellegrinón lévő kápolnához. Az asszony 1624. májusban teljesítette a kérést. Ekkor Rozália újra megjelent, és megmutatta neki a sírhelyét. Július 15-én kiemelték a csontokat. 1625. február 11-én az ereklyéket azonosították, s a pápa elrendelte Rozália tiszteletét s egy templom építését. 

Augusztus 25-én az építők egy föliratos követ találtak, melyen ez állt: Ego Rosalia Sinibaldi Quisquine et Rosarum Domini filia amore Domini mei Iesu Christi in hoc antro habitari decrevi, azaz én, Rozália, Quisquine és Rosa urának, Sinibaldnak leánya, az én Uram, Jézus Krisztus szerelméért határoztam el, hogy ebben a barlangban fogok lakni. VIII. Orbán pápa 1630-ban tiszteletét jóváhagyta szeptember 4. dátummal.

Rozália a katolikus barokk népéletnek egyik legjellegzetesebb alakja, az egykorú járványos betegségek hazai védősztje. A csanádi egyházmegyében Gyertyámos (1831), Szeged (1738); erdélyi egyházmegyében Gyulafehérvár (székesegyházban oltárt szenteltek 175-ban). Tekerőpatakon kápolna áll tiszteletére, ahová a pünkösdi búcsúról hazatérő gyergyói zarándokok közösen részt vesznek.

Isten éltesse a Rozália, Rozi, Rózsa, Rózsika nevű hölgyeket!