Öröm vasárnap

A szentmise kezdő éneke így szól: „Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek! Az Úr közel van.” (Fil 4,4-5) Az adventi bűnbánati időt szakítja meg a mai vasárnap, és felszólít az örömre. Kell, hogy életünk szenvedései, megpróbáltatásai közben öröm töltse el lelkünket, hiszen „az Úr közel van”. Életünk adventje tele van pusztával, sivataggal, nehézségekkel, megpróbáltatásokkal. Ám mi tudjuk, hogy az Úr nemcsak eljön, de már itt is van. És az ő jelenléte az örömünk forrása, ami legyőz minden nehézséget. Erről az örömről tett tanúságot a 11. században Brabanti Szent Gujdó sekrestyés. Naponta ezt imádkozta: szegények vagyunk, mégis gazdagok, mert miénk Isten szeretete. És ekkor öröm költözött szívébe. Karácsonyra készülőben a mennyei Atya „ajándékát” fogadjuk szívünkbe, hogy igazi örömünk legyen. Az alábbi történet segítsen bennünket a betlehemi Kisded megismerésében.  

Egy társadalmi rendezvényen Anglia egyik, akkoriban híres színészét megkérték, hogy szavaljon valamit az ott jelen lévő vendégek kedvéért. A színész bele is egyezett, és megkérdezte a közönséget, van-e valamilyen különleges kívánságuk, amit hallani szeretnének. Egy kis szünet után egy idős pap felállt, és ezt kérdezte: Uram, el tudná nekünk szavalni a 23. zsoltárt? 

Az ünnepelt színész arcán egy különös kifejezés suhant át. Egy pillanatig hallgatott, majd így felelt: „Igen, de csak egy feltétellel – hogy miután elszavaltam, kedves barátom, ön is ugyanezt fogja tenni.” 

„Én? – kérdezte meglepetten a pap. De hiszen én nem vagyok előadóművész. Mindazonáltal, ha ön így kívánja, megteszem.” Ezután a színész hatásosan, nagy pátosszal elkezdte szavalni a zsoltárt. A hangja és a hanglejtése tökéletes volt. Teljesen elbűvölte hallgatóságát, és ahogy befejezte, a vendégek óriási tapsviharban törtek ki. 

Majd, ahogyan a taps elhalkult, az idős pap is kiállt, és ő is elkezdte mondani a zsoltárt. A hangja, mint az idős emberek hangja; a hanglejtésében volt valami gyermeki. Amikor befejezte, a csendet ugyan nem törte meg semmilyen tetszésnyilvánítás, de szem nem maradt szárazon a helyiségben, és a hallgatók közül sokan tiszteletteljes áhítattal hajtották meg fejüket és szívüket Isten előtt!

A nagy színész felállt. Kezét az idős pap vállára tette, és érzelemtől remegő hangon ezt mondta a közönségnek: „Barátaim, én el tudtam érni a szemeteket és a fületeket. Ez a férfi azonban elérte a szíveteket! A különbség csupán ennyi: én ismerem a 23. Zsoltárt –, de ő ismeri a Pásztort!”

 

23. Zsoltár - A jó pásztor

Az Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt,  

zöldellő réteken legeltet. 

A nyugalom vizéhez terel és felüdíti lelkemet. 

Az igaz úton vezérel, nevéhez híven. 

Ha sötét völgyben járok is, 

nem félek a bajtól, hisz te velem vagy. 

Botod, pásztorbotod biztonságot ad.

Számomra asztalt terítettél, 

ellenségeimnek szeme láttára. 

Fejemet megkented olajjal, 

s a poharam színültig töltötted.

Kegyelmed és jóságod vezet 

életemnek minden napján, 

s az Úr házában lakhatom örök időkön át.