A három királykisasszony meséjében egyszer a királynak az a fura
gondolata támadt, hogy sorra megkérdezi lányait, ki hogy szereti őt. A
legnagyobbik ezt mondta: „Én úgy szeretlek, mint a galamb a tisztabuzát.” A
középső meg ezt mondta: „Én úgy szeretlek, mint a nyári szellőt.” Végül a
harmadikat is megkérdezte, és ő azt találta mondani: „Én úgy szeretlek, mint a
sót.” Ezért a feleletért szörnyen megharagudott az öreg király, és mindenéből
kitagadta, sőt elkergette a kisebbik leányát. A mese végén a sok sótlan étel
után az öreg király megbánta tévedését, és elismerte, hogy a só ízessé és
élvezhetővé teszi az étkeket. A sóhoz hasonlóan minden ember életét megízesítik
az irgalmasság tettei. Erről Izajás próféta beszél. (Iz 58,7-10) Felszólítja a
zsidókat, hogy gyakololjanak irgalmasságot, és akkor érezni fogják Isten
hatékony segítségét. Amikor az alázat
egyesít minden embert, akkor Isten dicsőséges jelenléte megtapasztalható lesz
közöttük: „felragyog a sötétben világosságod, és sötétséged déli verőfényre
változik” Ezek a legnagyobb boldogság szimbólumai, és összefüggésben vannak az
egyiptomi szabadulás után a zsidókat vezető tűzoszloppal, mely Isten oltalmának
jele volt. Az irgalmasságuk következménye lesz, hogy megdicsőül bennük az
Isten, és az Úr dicsősége egybegyűjti a népet. János evangéliuma prológusában
írja: „Az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya
Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be” (Jn 1,14). Pál apostol vallja: „Általa van nektek
életetek Krisztus Jézusban, aki Istentől bölcsességünkké, megigazulásunkká,
megszentelődésünkké és megváltásunkká lett” (1Kor 1,30).
Jézus
megbízása nyomán az Egyháznak kell Isten bölcsességét a világba eljuttatnia, s
azzal a világot mintegy megsóznia. (Mt 5,13-16) Nagyon alkalmas Jézus
hasonlata: ti vagytok a föld sója. A földi értékeket nem helyettesíteni akarja
égiekkel, hanem átalakítani, felemelni, mint a só sem étel, hanem átjárja és
megízesíti az egészet. Házasság, barátság, tudomány, technika stb. azzal kapja
meg Istentől akart teljességét, ha az ember általuk is természetfölötti célja
felé igyekszik. Az Egyház világosság is kell, hogy legyen. Ne rejtse hitét véka
alá, akkor sem, ha gúnyolják miatta, ha kevés követőre talál. Házas életeddel,
teplombajárásoddal, mindennapi életeddel vállald a hegyen épült város szerepét,
hogy ezt látva az emberek dicsőítsék a mennyei Atyát. Mindezt feltűnés nélkül,
észrevétlenül, el nem sózva a dolgot. Pál igehirdetését csodák, jövendölések,
prófétálások kísérték. (1Kor 2,1-5) Szavain
szinte érezhették a Lélek melegét és erejét, és ez volt hatással a korintusiakra.
Az igazi, üdvözítő hit az, amikor az ember az Istentől kapott kegyelemmel
magáévá tudja tenni a kinyilatkoztatott igazságokat. Nem csupán értelmi
elfogadást, hanem személyes állásfoglalást akar az Isten.
„Én a világ világossága vagyok, mondja a mi Urunk.”
Jn 8,12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése