
Szombati nap volt, amikor - a szakállas kolléga, Nicolae Medrea
pópa feljelentésére az állami hatóság öt intézményétől kiszálltak,
bilincseltek,
büntettek, stb.
Különös módon közösségünkben a Szentlélek működését ekkor tapasztaltam meg.
Brassai András nyugdíjas bácsira rászóltak, hogy
hagyja abba a betonkavarást. Ő így válaszolt:
- Engem ide állítottak, nekem ez a
feladatom és dolgozom.
Ekkor
egy fiatal embertől, Ambrus Attilától azt kérdezték:
- Mit keres
itt?
- Erre így felelt: Szabad
szombatos vagyok, eljöttem dolgozni. Hova menjek, tekeregni,
részegeskedni?
- A falunak nincs kultúrotthona és itt építik a
babona házát - mondta az egyik hivatalnok.
Dobai István
tanácsos azt felelte:
- Kezdjék el építeni és oda is elmegyünk
segíteni.

– A gondnokom, Székely István megfelelt: - Ha van
pénzük, ahol mi
vásároltuk, ott ők is megvehetik.
A kérdésekre és a számon kérésre híveim oly bölcsen
válaszoltak, hogy maguk a küldöttek sem tudtak
tovább kérdezősködni. Ekkor arra kértek, hogy állítsam le a
munkát.
Szóltam a híveimnek és mind mögém álltak. Látták az elvtársak, higy mi egyetértve cselekszünk, szelídebbek lettek. Őröket állítottak, hogy figyeljék, dolgozuink-e tovább.
Mi bitumenes szallaggal beborítottuk a templom falai felett a betonkoszorút. Imádkoztunk és vártuk a fejleményeket.
1987. december 25-én az építést jóváhagyta az Államtanács.
1988. január 13-án a Vallásügyi Államtitkárság hagyta jóvá.
1988. február 2-án a Maros Megyei Urbanisztikai Hivatal kiállította a templom építési engedélyét.
És elkészülte a templom!
Hány hasonló esetről tudnánk beszámolni, mi papok és hívek, amikor
megtapasztaltuk a Szentlélek működését. (Hogy Szentlélekkel elteljünk, ezért van szükségünk a bérmálásra.) Ezért kell
Jézusban bízni, mert adatik abban az órában!
Bővebben:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése