ről a munkát Mathias Terrier készítette a Kegyhelyek Orvosi Irodájában őrzött hiteles dokumentumok alapján. Őt útmutatásaival és tanácsaival Dr. Patrick Theillier, az Orvosi Iroda ügyeletes orvosa segítette.
Dr. Patrick Theillier a Lourdes Magazine bevezetőjében írta: II. János Pál pápa a Fogadóépület első emeletén az új Csodás Gyógyultak Terme megnyitója alkalmából kifejezte óhaját, hogy a Lourdes Magazine tegye közzé a csodás gyógyultak listáját, történetük rövid leírásával.
Ezidáig az Egyház 67 lourdes-i gyógyulást ismert el csodásnak abból a 7000-ből, amit az Orvosi Irodába létezése, azaz 120 év óta bejelentettek. Bizonyára feltesszük magunknak a kérdést: „Miért ezt a 67 gyógyulást hívják csodásnak és nem a többit?… Szentebbek, ájtatosabbak vagy buzgóbbak lennének az általuk meggyógyultak, mint a többiek?”. Dehogy! A csodás gyógyulások azok, amelyek – a Gondviselés, és nem a szerencse segítségével – fennakadtak a hivatalos elismerési eljárás rostáján, ami – valljuk be – igazi akadályverseny. Meg aztán a csodás gyógyulás kegyelme következtében nem minden meggyógyult élete változik meg, hiszen mindenki szabadon rendelkezik az isteni kegyelemmel….
Természetesen minden abból indul ki, hogy a meggyógyult személy elbeszéli-e gyógyulását. Amennyiben valaki úgy ítéli meg, hogy a lourdes-i Miasszonyunk közbenjárásának köszönhető gyógyulás kegyelmében részesült, és annak lelki hatásai is vannak benne, tanúságot tehet arról, elsősorban úgy, hogy saját akaratából bejelentkezik az Orvosi Irodába.
Ekkor következik az elengedhetetlen, az Egyház által meghatározott, kánoni kritériumokon alapuló orvosi vizsgálat, amely a gyógyulást csodásnak nyilváníthatja: ehhez az szükséges, hogy az orvosilag megállapított, súlyosan kóros állapot teljesen, tartósan és hirtelen egészségessé változzon, és annak oka orvosilag megmagyarázhatatlan legyen. Egy gyógyulás akkor válik csodává, ha rendkívüli és előre nem látható módon megy végbe, és az teljesen ellentmond a betegség lefolyásának szokásos menetével. A végső döntést mindig a gyógyult lakóhelye szerinti megyéspüspök hozza meg. Ebből láthatjuk, nem egyszerű, hogy valakit lourdes-i csodás gyógyultnak ismerjenek el. A döntés egy eljárás eredménye, mely vagy meghozza a kívánt eredményt, vagy nem … az elkerülhetetlen emberi tényezők szerint. Bizonyos gyógyulásokat elismerünk csodásnak – nem feltétlenül a legszebbeket vagy legbeszédesebbeket –, bizonyosakat nem. Amint látjuk, ez nem választás kérdése, és mindenféle, -fajta eset található a csodásak között.
Végezetül hangsúlyozni kell, hogy minden gyógyulásnak megvan a saját hatása. Az összes gyógyulásból néhányat csodásként jegyeztek föl. A fontos az, hogy Lourdes-ban történnek csodás gyógyulások. Mivel ezek a csodásnak nyilvánított gyógyulások az összes többi, csodásnak el nem ismert gyógyulásból nyújtanak ízelítőt, ezért ezeket mintáknak, prototípusoknak tekinthetjük! Teológiai fogalommal élve: jelek a mi épülésünkre. Jó róluk megemlékezni!
A Lourdes Magazine igazgatója, François Vayne a csodákat a Feltámadott jelenlétének mondja. Idézzük: „Hitre mindig szükség van a csoda elfogadásához. Ha egy ma megmagyarázhatatlan gyógyulást egy napon a tudomány meg tud magyarázni, ki tudja majd bizonyítani, hogy Isten nem avatkozott-e közbe mégis? A Teremtő képes művének mechanizmusát működésbe hozni még mielőtt mi felfedeztük volna azt. A tudomány kitolja a tudás határát, de csak azt teszi. Istennek viszont végtelen szabadsága van abban, hogy meggyógyítsa azt, akit akar, ahogy akarja, és amikor akarja. A csoda így olyan jelenség, amely felfedi az isteni hatalmat, és egyben jele is annak. A Feltámadott jelenlétét jelenti köztünk minden nap az idők végezetéig.
Amíg a guruk „csodája” eltávolít minket Istentől, mert elszakít a valóságtól, addig az isteni csoda erőt ad ahhoz, hogy új és megnövekedett bizalommal közelítsünk az élet valóságához.
„Fogd ágyadat és járj”, mondja Jézus Krisztus egy embernek, akit meggyógyított. Mindenki megfoghatja betegágyát és járni kezdhet, legfőképpen a Feltámadás azon tanúja, aki Lourdes-ban a gyógyulás kegyelmében részesül.”
A csodáról
Mi a csoda?
A csoda szót annyiszor használták tévesen és mindenféle értelemben, hogy nemegyszer elvesztette igazi jelentését. A csoda szó a latin miraculum szóból ered, melynek töve a miror – rácsodálkozni – ige. Még ha láthatatlan marad is, Isten a csodás események által megnyilvánul az emberi történelemben. És a gyógyulás csodája Isten egyik jele az emberek számára.
A csoda az Egyház történetében
Ezen a területen az Egyház mindig a legnagyobb fenntartásról tett tanúbizonyságot. E viselkedés okait könnyű megérteni. Egyrészt fennáll a csalás állandó kockázata. Másrészt, az Egyház fél a sokkal inkább a kíváncsiság, mint a bensőségesség szolgálatában álló, feltűnést keltő ferdítésektől. A csoda meghatározása a középkor során történt, elsősorban Aquinói Szent Tamásnak köszönhetően, de Prospero Lambertini kardinálisnak köszönhetjük a XVIII. század óta az Egyház által használt elbírálási szempontokat.
Laurence püspök pásztorlevele
A Laurence püspök pásztorleveleként ismert irat 1862. január 18-án jelent meg. Ez a lourdes-i jelenések elismerésének hivatalos dokumentuma, egy 1858. július 28. és 1862. január 12. között folytatott vizsgálat gyümölcse. Tarbes püspökének kívánsága volt, hogy ez az irat feleljen meg minden kifogásnak a lourdes-i eseményekkel, nevezetesen az első gyógyulásokkal kapcsolatban.
Bernadett teste még mindig ép: csoda-e ez?
Bernadett Soubirous sokat szenvedett. Szentségének egyik dimenziója az, hogy élete végéig hittel és bátorsággal viselte betegségét, miközben a csodás gyógyulások száma megsokszorozódott a lourdes-i jelenéseket követően. 1879. április 16-án, nagyhét szerdáján halt meg. Teste és arca még ma is ép, és mindenki által megtekinthető Nevers-ben, Lourdes-tól 800 km-re. Nem fosszilizációról van szó. Nem végeztek sem bebalzsamozást, sem mumifikálást. Vajon ez a rendkívüli biológiai jelenség minősíthető-e csodának? Az Egyház ezt a fajta jelenséget nem tartja csodának, még ha lelkünk mélyén mindegyikünk annak jelét látja is benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése