A csíksomlyói pünkösdi búcsú - rövid története -

Csík benépesítése mindenképpen a kora Árpád-korban megkezdődött. A 12. században már szervezett vármegyei és egyházszervezet nyomait tárták fel a régészek. A Nagysomlyó-hegyén állt a királyi vár, Somlyóvára (röviden Sóvár), ennek nyugati részén a bencés monostor. Az 1241-es tatárjárás pusztítása után kibontakozott az élet. Az 1332-1334-es pápai tizedjegyzékekben szerepelnek a mai plébániák. A ferences kolostor elődje és a Salvator-hegyi Salvator-kápolna régészeti leletei a 14. század közepéről valók. A monostort valószínű, Lackfi Endre erdélyi vajda a pálosoknak építtette, fogadalma emlékére, hogy a székelyekkel a moldvai részeket megszállva tartó tatárok fölött diadalt aratott 1345-ben és 1352-ben. A csíksomlyói monostor egyben fogadalmi szentély volt. A pálos monostor az 1421. és 1430. évi török, majd török-tatár betöréskor pusztult el. A monostort feladták, és a Salvator-hegyi remeteségbe húzódnak vissza. 

A csíksomlyói romos kolostort 1442-ben Hunyadi János erdélyi vajda és Újlaky Dénes pápai bíztos az obszerváns ferenceseknek adta át, akik nyomban újjáépítéséhez kezdtek. Nem volt könnyű feladatuk, éppen megsegítésükre IV. Jenő pápa 1444. január 27-én kelt levelében július 2-ra hét évi búcsút engedélyez, ha meglátogatják az épülő templomot, adományokkal segítik és szentségekhez járulnak. A pápai bulla kiemeli, hogy oda „a lelkes hívek sokasága fogadalomból szokott elzarándokolni, és naponta se szűnnek felkeresni.” 

Az 1475-ös szentévben IV. Sixtus pápa, megadta azt a kegyet, hogy minden pálos templomban, kápolnában elnyerhető a szentévi búcsú. VIII. Ince pápa 1484-ben pünkösdszombatra és pünkösdvasárnapra teljes búcsút engedélyezett a pálosonak. Ennek eredményeként fellendült a székelyföldi búcsús zarándoklat a Salvator-hegyi kápolnához. 

Az erőszakos reformátorok éppen pünkösdszombatján akartak Csíkra törni, és ezt megelőzendő a hívek Gyergyóból és Csíkból is Somlyóra jöttek kérni a Szent Szűz segítségét hitük védelmében. A férfiak zászlós kereszt alatt, hadrendben vonultak a Hargitára, ahol 1567. május 17-én, pünkösdszombatján „vérükkel és véres fegyvereikkel” védekeztek. A Tolvajos tetői győzelmet a Segítő Máriának köszönték meg. Ettől kezdve a pünkösdszombati búcsút fogadalmi ünneppé is nyilvánították. Azóta a legnagyobb odaadással üljük meg nemzedékről nemzedékre. Bővebb tájékozódást kaphat A csíksomlyói pünkösdi búcsú eredettörténete c. könyvemben. 

A könyvet ismertette, Udvarhelyi Nándor a Honismeret 2011/6. számában.
http://www.hnm.hu/honismeret/folyoirat/Honismeret2011-6.pdf