Az Egyház és a családok ünnepelnek, amikor
valamelyik tagja szentségekhez járul. A kereszteléskor, elsőáldozáskor,
bérmáláskor, házasságkötéskor, papszenteléskor. Ünneplőbe öltöztetjük szívünket
és megterítjük asztalunkat. A szentgyónáskor és a betegek kenete felvételekor
mindezt nem tapasztaljuk, pedig e két szentség is olyan fontos, sőt a
bűnbánatszentsége az első helyen kellene álljon. Ahogy a tékozló fiú hazatérése
felett örvendezik az Atya, nekünk is örvendeznünk kellene, hogy egy testvérünk
visszatért a szeretet útjára. Ma 62 elsőáldozó gyerek örömében veszünk részt.
Nagy ünnep a kegyelmi életben való személyes elindulás. Egy hét múlva a
nagykorúvá érett ifjainkat ünnepeljük. A bérmálás szentsége megerősít az öntudatos keresztény életben. „A
bérmálás a keresztséggel és az Eucharisztiával együtt alkotja a
"keresztény beavatás szentségeinek" együttesét, amely szükséges a
keresztségi kegyelem teljessé válásához. A keresztények ugyanis "a
bérmálás szentségével még tökéletesebben kötődnek az Egyházhoz, a Szentlélek
különleges ereje tölti el őket, ezért szigorúbb a kötelezettségük, hogy
Krisztus igazi tanúiként szavukkal és életmódjukkal terjesszék és védelmezzék a
hitet". (KEK 1285).
Kedves
Szülők! A különféle közösségek közül, amelyekbe az ember
beletartozik, a családnak van a legfontosabb szerepe. Abban növekszik fel a
gyerek, kapja az első és legmélyebb benyomásokat. A családnak döntő szerepe van
a keresztény életben is, mert a vallásos családban maga is vallásossá lesz,
közömbösben közömbössé válik. A gyermekkori hitoktatást, szentmisén való
részvételt a család imádsága erősíti (Jn 17,11b-19). Fokozatosan ráébred a gyerek arra, hogy
Isten jelen van az életükben, személyes kapcsolatban vannak Vele. A gyerekek a
szülői- és az istenszeretet által alapozzák meg értékrendjük elemeit, amelyek
életükön át kísérik őket. Megtanulják és rájönnek arra, hogy az egyházi
közösségben van a helyük. Ezért beszélgessenek gyermekeikkel az élet
kérdéseiről, legyenek segítségükre nehézségeik, kétségeik megoldásában és a
Szentlélek működésének felismerésében. Beszéljenek istenélményeikről, a hitben
élés fontosságáról.
A bérmaszülő kiválasztásának feladata a bérmálandóra hárul. Legyen olyan,
aki erre alkalmas, vallásos életet él, és bírja a gyermek bizalmát. Katolikus,
már bérmálkozott, egyházilag rendezett házasságban él, nem áll egyházi büntetés
alatt, gyermekeit katolikus módon neveli és érett erre a tisztségre. A
bérmaszülő az egyházközséget is képviseli, annak felelősségét vállalja magára.
Feladata, hogy támogassa a bérmálandót vallási nehézségeiben. Szavával és
példájával hasson a bérmálandóra, bírja bizalmát és legyen segítségére
vallásos életének alakításában (ApCsel 1,15-17. 20a.
20c-26). Ez az egész életnek a
hit szemével való szemléléséből áll. A bérmaszülő társ, vezető, példakép,
imádkozó ember. A bérmaszülő ezt a szolidaritást úgy fejezi ki, hogy a
bérmálandó vállára teszik a kezét. Ezzel jelzi, hogy a keresztény életben nem
vagy egyedül, én is veled vagyok és segítelek (1Jn
4,11-16). A szülők és bérmaszülők
gyerekeikkel együtt szentgyónást végeznek, áldoznak és részesülnek a
pünkösdi kegyelmekben.
„Ha szeretjük
egymást, bennünk marad az Isten” 1Jn 4,12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése