Csíksomlyón vitéz nagybányai Horthy Miklós

A csíksomlyói pünkösdi búcsú kapcsán azon magyar nagyságokra gondolok, akik a székely nép szenthelyén az elmúlt évszázad során megfordultak. Elsőként az ország-gyarapító kormányzó jutott eszembe, hisz a székelyek Szent László király óta olyan nagy ovációval senkit sem fogadtak mint Horthy Miklós kormányzót. A visszacsatolt országrészben, amikor megjelent, minden ember egy szív és egy akarat lett.
Egy ilyen kormányzóra lenne szükségünk, aki a népet összefogja, egy nagy célt tűzne elébünk, ami népünk boldogulását és jövőjét szolgálná. De sajnos, nem született ilyen kormányzó. Mindazok, akiket a forgandó szerencse a hírnév magasára repített 1989-ben, már leszerepeltek. Csalódást okoztak állhatatlanságukkal, mert a célt feladták, és önös érdekeik csapdájába estek. A népet pedig, mely a szétdarabolt ország újraforrasztását a magyar szent korona új ragyogásában szeretné látni, sajnos még jobban megosztják.

Hacsak a 20. századot nézzük, akkor keserű váddal illetjük a magyar baloldalt és a párizsi békediktátum urait. Ha a második világháborút követő időt tekintjük, akkor ismét találunk bűnbakot bőven, akik a párizsi tanácskozásra írásban kérték a Romániához csatolást. Ha 1989-et nézzük, azóta az egységes érdekvédelmi szervezetünk, az RMDSZ magas tisztségviselői közül is kiemelkedő Tőkés László, akit az egység emberének hittünk, kivált és csalódtunk benne, mert a megosztás embere lett. De ott van Szász Jenő is, aki a neki felajánlott képviselői állás helyett szenátorit követelt, és mert nem kapta meg, így hát különutas politikába kezdett, és még rosszabb állapotba sodorta az erdélyi magyarságot. És az anyanemzet mindenkori vezetői is tanulhatnának vitéz nagybányai Horthy Miklóstól, aki nem a megosztás, hanem a nemzet egyesítés híve maradt.
Ha a fentiek közül bármelyik is az egység dalnoka lenne, akkor tegye félre keserveit, mellőzöttségét, netán bosszúját, hogy ebben a lehetetlen helyzetben szolgálja az erdélyi magyarság egységét és javát.

A csíksomlyói pünkösdi búcsún a Magyarok Nagyasszonya áldását kérjük, s fogjuk kérni nemzetünk életére, és mindazokéra, akik a nemzet egységén, megmaradásán és boldogulásán fáradoznak.
Hetvenkét évvel ezelőtt, egyik megboldogult elődöm, Ft. Biró Ferenc főesperes köszöntőjét idézem, amit v. nagybányai Horthy Miklós kormányzó fogadásakor mondott. Fogadják szeretettel.

Csíki Lapok, 52. évf. 41. szám – Csíkszereda 1940. október 13.

„A csíkszeredai állomástól, Csíksomlyóig az úttest két oldalán katona-kordon mellett székelyek állottak sorfalat. A szőnyeggel borított állomáson hatalmas embergyűrű szorongott az épület és díszkapu körül, amikor megérkezett a Kormányzó úr vonata. A tömegen leírhatatlan lelkesedés vett erőt. Zúgott az éljen, az ünneplés. Egeket ostromolt a lelkesedés, mikor a Főméltóságú asszony a tegnap átnyújtott székely szőttesben lépett a Kormányzó úr mellé. Ekkora megtiszteltetésre nem gondoltak a székelyek. Meghatottan állott Biró Ferenc kerületi főesperes Magyarország első embere elé. Az oláhok bevonulásakor kegyetlenül végig vert felszentelt székely pap lelkében hatalmas csóvát vetett a kifejezhetetlen öröm. Gondolatait mélyen szántó szavakban fejezte ki.

Bíró Ferenc főesperes, plébános beszéde:

- Főméltóságú Kormányzó úr! A csíki székely papság nevében Főméltóságotokat, a papi lélek mélységes hódolatával és alázatával köszöntenem adatott. Szent István, Szent László, IV. Béla, Nagy Lajos, Hunyadi János és Hollós Mátyás szemével néz vissza magyar történelmünkre s a Mohács után kettészakadt nagy magyar gondolat újraforrasztását a magyar szent korona uj ragyogásában csodálattal, Isten iránti gyermeki lélekkel s Főméltóságod iránti törhetetlen ragaszkodással szemléli.

- Valóban – „hegyeket áthelyező hit” kellett ahhoz, hogy az állami összetételben megroppant s ugyanakkor kezén lábán trianoni műtétet szenvedett, hozzá beteg szívű magyar birodalom tört hajóját odáig lehessen kormányozni, ahová Főméltóságod Isten irgalmából elhozta. Akkor az ország aranyszájú Isten dalosával: Prohászka püspökkel együtt mi is aggódva imádkoztunk Főméltóságodért szívünk rejtekében. És ma, most, mikor Főméltóságod a magyar szent korona sugarában boldog szemeink előtt áll – felrakjuk Szent István királyunk e drága ereklyéjére 22 éves gyötrelmeinket, szenvedéseinket, megverettetésünket. Csak ilyen drága gyöngyöket adhatunk és szívrepesve várjuk az aranyvonatot, amely összeköti majd a megbűnhődött múltat s jövendőt itt, a csíki fenyvesektől körül sugárzott csíksomlyói szentélyében is, a Magyarok Nagyasszonyának, akinek anyai áldását kérjük s fogjuk kérni utolsó leheletünkig: Főméltóságodra, áldott hitvesére, immár nem árva népünk őrangyalára és édes gyermekeikre.

- Hadd zengjenek a csíki havasok örömtől mámorosan: vitéz Nagybányai Horthy Miklós, az ország-gyarapító éljen sokáig.
***