2012. 05. 13.

Közösségépítés rózsafüzérrel 3. rész

5. A Mária-tisztelet jele a rózsafűzér imádkozása.
a) A Mária-tisztelet alapja. A kinyilatkoztatásból ismerjük, hogy a megváltás rendjében Isten különös feladatra kiválasztotta, alkalmassá tette és megdicsőítette a názáreti szüzet, az Istenszülő Szűz Máriát. Ezt szemlélhetjük az angyali üdvözletben, Erzsébet asszony szavaiban, a Magnificatban, Simeon próféciájában, Jézus keresztje alatt, az egyház születésében és sorsában. Krisztus teljes megismerésének igénye magával hozta a vele kapcsolatos személyek jobb megismerését is. Máriát, egyedülálló üdvtörténeti rangja ’Istenanyasága’ miatt a katolikus és a keleti egyházak részesítik megkülönböztetett tiszteletben. Már a II. században fogalmazódott meg és maradt ránk a Mária oltalmát kérő imádság: „Oltalmad alá futunk Istennek szent Szülője, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején, hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől...” Az efezusi (III. egyetemes) zsinat 431-ben a tévtanítókkal szemben megfogalmazta az igaz tanítást. A nép, amikor tudomást szerzett a zsinat határozatairól, örömujjongással fogadta főleg a Mária Istenanyaságával kapcsolatos döntést és a 160 püspököt fáklyás menettel kísérte szállásukra, így imádkozva: „Asszonyunk Szűz Mária, Istennek szent anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért.” A keresztényüldözések utáni békés időkben, Egyházunk a művészet eszközeivel, névadással és a szentély apszisában lévő ikonnal, hirdeti Szűz Mária Istenanyaságát és az egyház életében kapott hivatását.
            b) Minden Mária-ünnepünknek nemzeti vonatkozása van
Szent István király 1038. augusztus 15-én, elsőként a világon, koronáját (népét és országát) a Boldogságos Szűzanyára hagyta. Őrá bízta, akinek szívébe és karjára mennyei Atyánk az ő egyszülött fiát, Jézust adta. Szent István végrendeletével Szűz Mária gyermekei és országa lettünk. Az országot népével együtt jelentő korona, szent lett, Istennek átadott. Ezért népünk a történelemben új küldetést és feladatot kapott. Magyarország pedig megmaradt Szűz Mária palástja alatt ezer éven át, ahová első és szent királya ajánlotta. Őseink ezt a felajánlást szent örökségként származtatták nemzedékről nemzedékre. A Szentszék is elismerte a Mária-tiszteletnek ezt a nemzeti jellegét, s XIII. Leó pápa 1896-ban külön ünnepet engedélyezett. Szent X. Piusz pápa az ünnepet október 8-ára tette át. 1980-ban II. János-Pál pápa a Szent Péter-bazilika altemplomába a II. Szilveszter pápától kapott - és a bazilika bővítése miatt 1776-ban lebontott - kápolna helyett az új magyar kápolnát október 8-án szentelte fel a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére.
            c) Most is atyáink hitével tekintünk Nagyasszonyunkra, Máriára. 
Imádkozó nép vagyunk. Az év tizenkét hónapjából kettőt, májust és októbert a Szűzanyának szenteljük. Amíg a májusi vecsernyék gyorsan pergő invokációiban Mária kilétét szemléljük, addig októberben Máriával Krisztus titkain elmélkedünk. A rózsafüzér imádságot októberi ájtatosságnak is nevezzük, mert e hónap minden napján templomainkban imádkozzuk. A rózsafüzér Krisztus titkainak átelmélkedésére késztet a Boldogságos Szűz Mária vezetésével, aki egyedülálló módon részese volt Isten Fia születésének, életének, szenvedésének és dicsőséges feltámadásának. 
6. A rózsafűzér imádság  közösségépítő és megtartó ereje.
            Szent Domonkos a rózsafűzér terjesztője maga is magtapasztalta a rózsafűzér imádság csodálatos erejét. Utána a pápák és népek is nehéz helyzetben a Szűzanya égi pártfogását kérték. Most néhány percre tekintsünk a múltba.
a)  A rózsafüzér bölcsője Szent Domonkos rendjének dél-franciaországi szent helyei. E vidéken átutazó élesszemű püspöki titkár, Guzman Domonkos hamarosan észrevette, hogy e vidéket megfertőzte az albi eretnekség. Előbb a Toulouse-i vendéglőst térítette meg. Majd a közeli vidéki városban, Fanjeaux-ban prédikál, ahol az eretnekek tűzpróbáján győzedelmeskedett. Az eretnekek azt kívánták, hogy dobják tűzbe a tanításukat tartalmazó iratokat. Domonkos miután a mennyei Atyához fohászkodott és a Szűzanya segítségét kérte, elfogadta az ajánlatot. Az eretnekek bedobták írásaikat a tűzbe, melyek azonnal elhamvadtak. Domonkos is bedobta pergamenjeit, a lángok magasra csaptak, még a szoba gerendáját is megperzselték, de a pergamenek sértetlenek maradtak. Újra megismételték a próbát, az eredmény azonban a győzelem volt ismét: a Domonkos által prédikált igaz hit győzelme. Domonkos Fanjeaux-ből a két kilométerre levő Prouille-ba ment. Útközben két eretnek meg akarta gyilkolni. A Szent csak annyit kért tőlük: hadd végezze el szokásos imádságát! Azok engedtek a kérésnek. Domonkos imádkozni kezdett. A gyilkosok csodálkozva látták, hogy minden Üdvözlégy után egy-egy rózsa hull le az „elítélt” ajkáról. Előbb fehér, majd piros, végül sárga rózsák hullottak, melyeket egy Szépséges Nő csokorba kötött. E látomáson a két eretnek megilletődött, megtért, és csatlakozott Szent Domonkoshoz. Azóta azt a helyet eretnekek keresztjének és a falut Rózsafüzér szentélyének nevezik.
            Szent V. Piusz pápa így ír: „Szent Domonkos – az Ő Rendjének egykor mi is ünnepélyes fogadalmas tagja voltunk – az égre emelte szemét és azt a szent hegyet nézte, aki nem más, mint a Boldogságos Szűz Mária, Istennek szent Anyja. S ekkor – amint hisszük – a Szentlélek sugallatára könnyű, mindenkinek hozzáférhető és rendkívül szép imádságot adott a keresztény népnek, ti. a Boldogságos Szűz Zsolozsmáját, vagyis a rózsafüzért. Ezt az ájtatosságot azután fiai az egész Egyházban elterjesztették, aminek következtében a keresztény népek felbuzdultak, az eretnekség sötétségét elhagyták és a katolikus hit világosságára tértek, majdpedig az imádság terjesztésére társulatokba tömörültek.” 
b)  Lepanto 1571. október 7. Harminc évvel Buda elfoglalása után, Részeges Szelim török szultán Európából még nagyobb részt akart elfoglalni. Abban az időben Szent V. Piusz (+1572. május 1.) pápa ült Szent Péter székében. Felismerve a veszélyt, keresztes hadjáratot hirdetett a törökök ellen és rózsafüzéres imahadjáratot a keresztény erők támogatására. A török túlerővel szemben az egyesült spanyol, velencei és a pápai flottát ausztriai Don Juan és Andrea Doria vezette. A keresztény flotta 1571. október 7-én Görögország partjainál, a Lepantó-i öbölben csodálatos módon győzött. A győzelmet nem csatázó, hanem imádkozó karjainkkal vívtuk ki – mondta Don Juan. A tengeri győzelem emlékére Szent V. Piusz 1572. Október 7-ére a Győzedelmes Nagyasszonyunk ünnepét rendelte el. Utóda, XIII. Gergely pápa 1573-ban a Rózsafüzér Királynője ünnep nevet adta. V. Szent Pius, domonkosrendi pápa tiszteletére viselik a pápautódok a domonkosok fehér reverendáját.
            A történelem igazolja, hogy a vészterhes időkben, mikor imaközösséggé formálódott egy nép, a rózsafüzér imádkozása következtében ott minden változás békében, vérontás nélkül zajlott le. Most vegyük szemügyre a 20. században történt csodás eseményeket, amelyek a rózsafűzér imádkozása által népeket erősödtek meg az igaz hitben és közösségek szabadultak meg a gyűlölet, a vérontás veszélyeitől.
 - folytatása következik -

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése