Egyszer volt egy összefogás

A csíksomlyói pünkösdi búcsú kapcsán azon magyar nagyságokra gondolok, akik a székely nép szent helyén az elmúlt évszázad során megfordultak. Elsőként az országgyarapító kormányzó jutott eszembe, hisz a székelyek Szent László király óta, talán olyan nagy ovációval senkit sem fogadtak, mint 1940. október 13-án Magyarország kormányzóját. A visszacsatolt országrészben, ahol megjelent, minden ember egy szív és egy akarat lett.

Ma inkább mint bármikor egy olyan karizmatikus vezetőre lenne szükségünk, aki a népet összefogná, egy nagy célt tűzne elébünk, ami népünk boldogulását és jövőjét szolgálná. De sajnos, a jelenben ilyen nincsen. Mindazok, akiket a forgandó szerencse, a hírnév magasára repített 1989-ben, már leszerepeltek. Csalódást okoztak részben állhatatlanságukkal, mert a célt feladták, és önös érdekeik csapdájába estek. A népet, amely az egységre vágyik, sajnos még jobban megosztják.

Hacsak a 20. századot nézzük, akkor keserű váddal illetjük a magyar baloldalt és a párizsi békediktátum urait. Ha a második világháborút követő időt nézzük, akkor ismét találunk bűnbakkot eleget, akik a párizsi béketanácskozásra írásban fejezték ki egyetértésüket Erdély Romániához való csatolásához. Az 1989-ben kiemelkedő Tőkés László, akit az egység emberének hittünk, kivált az érdekvédelmi szövetségből és csalódnunk kellett benne, mert a megosztás embere lett. De ott van Szász Jenő is, aki a neki felajánlott képviselői állásnál többet: egy szenátorit követelt, és mert nem kapta meg, különutas politikába kezdett és még rosszabb állapotba sodorta az erdélyi magyarságot.

Az RMDSZ-t – amely mint egy nagy bárka szeli át ennek az országnak a viharos tengerét, s amelyet a különböző kísértések hullámai egyre hevesebben ostromolnak – nem elhagyni kell és kalóz módra támadni, hanem odaállni az evezőlapátok mellé. 
És az anyanemzet mindenkori vezetői is tanulhatnának nagyjainktól, akik nem a megosztás, hanem a nemzet megmaradásának a hívei voltak és ma is azért küzdenek. 
Aki csak látszólag az egység dalnoka tegye félre keserveit, mellőzöttségét, netán bosszúját és ebben a lehetetlennek tűnő helyzetben szolgálja az erdélyi magyarság egységét és javát.

A csíksomlyói pünkösdi búcsún a Magyarok Nagyasszonya áldását kértük, s fogjuk kérni nemzetünk életére, és mindazokéra, akiknek a nemzet egysége, megmaradása és boldogulása fontos.