29.B. – Missziós vasárnap

Missziós vasárnap van. A felnőtt keresztény apostolkodásának ünnepe. Az ünnep egyszerre jelent köszönetet, számadást és felhívást.

De ki a felnőtt keresztény és hogyan apostolkodjék?

Mielőtt erre válaszolnék, azelőtt nézzük meg népünk jellemvonását. Elődeink évszázadok alatt nagyon ragaszkodtak a szabadsághoz, az igazságossághoz és az élethez. Ezekért az értékekért készek voltak lemondani javaikról, s ha a helyzet úgy kívánta, még az életüket sem sajnálták feláldozni. Van ebben valami imponáló, hogy amiért mások esengtek és odavoltak, azt a magyarok semmibe tudták venni, mert látták, hogy a nagycsaládban van utánpótlás és tartalék. Van gyermek. Történelmünk és irodalmunk arról tanúskodik, hogy nemcsak a nemességben, de az egyszerű népben is megvolt ez a gáláns, önmagát pazarló, áldozatos jellemvonás.

1. Aki áldozatos, jellemes életet él, az Istent és az embereket szolgálja (Iz 53,10-11). A jellem erkölcsi elveken nyugvó életet, nemes irányban megszilárdult akaratot jelent. Tudjuk, hogy az erkölcsi jellem kialakulása az önismerésnek, hosszú és erős küzdelemnek, önnevelésnek, önmegtagadásnak, nagy lelki harcoknak az eredménye. Ehhez érettebb elme, nehézségektől vissza nem riadó akaraterő, megfontolt, meg nem ingatható erkölcsi belátás kell. Ennek az áldozatos lelkületnek tápláló tűzhelye a nagycsalád, az egyházközség, a nemzetség és az iskola.

A vagyonközösség bizonyos formái, különösen a Székelyföldön (pl. a család alapú háztartások, a település léptékű vagyonközösségek, közbirtokossági erdők, és az ehhez kapcsolódó falutörvények és intézmény-rendszer) egészen 1945-ig megmaradtak, s ma részben újra létrejönnek. Ezt az áldozatos lelkületet ápolta és megerősítette az evangélium. Jézus mikor a szeretetet jellemezte, akkor a magát, életét, mindenét szétosztó emberi magatartásról, keresztvállalásról beszélt, ahogy azt Izajás próféta megjövendőlte az Ember fiáról.

2. Krisztus keresztjének ismerete által a magyar hősiesség isteni dimenzióba ért (Mk 35-45). „A bibliában – írja J. Ratzinger – a kereszt a szeretet határtalanságának a kifejezője, azé a szereteté, amely mindenestől adja magát; a kereszt olyan esemény, melyben a cselekvő tökéletes összhangban van cselekvésével; a kereszt egy olyan élet kifejezője, amely egészen másokra irányul.” Csakis így érthetjük meg népünk évezredes helytállását, amikor országunk és Európa védelmére mindegyre életét áldozta. Ezért volt 1956 is. A szabadságharcot leverte a szovjet diktatúra. A kommunista terror és a materialista ideológia kötelezővé tétele, az egyház elnyomása nemzetünk lelki megroppanását okozta. A rendszerváltás idején már az örök eszmék nem lelkesítették összefogásra a nemzetet. Az emberi méltóság kötelékei fellazultak, és a bírvágy lett úrrá. Mostanra megért a hazugság vetése: becsapottak lettünk és megy tönkre az ország. Berzsenyi Dániel már a 18. század végén intett, A magyarokhoz c. versében: „minden ország támasza, talpköve/ A tiszta erkölcs, mely ha megvész:/ Róma ledűl, s rabigába görbed.”

Krisztusban Testvéreim!

3. Vigasztal bennünket, hogy Jézus kelyhét isszuk, aki átsegít minden küzdelmen és kísértésen (Zsid 4,14-16). Ebből a közönyből ki lehet gyógyulni Isten segítségével. Éspedig:

-        ha teljesítjük fogadkozásainkat, amit a keresztségben és a bérmálásban tettünk.

-        Amikor hiteles és áldozatos életünkkel segítünk környezetünknek az erkölcsi felemelkedésben (Iz 53,10-11).

-        Amikor megértjük, hogy az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul üdvösségünkért (Mk 10,35-45).

-        Amikor mindennapi áldozatunkat Krisztus áldozatával egyesítjük, aki már fönt van a mennyei dicsőségben és képvisel bennünket (Zsid 4, 14-16). A zsoltárossal kérjük: „Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk” (Zsolt 32,22).

Meggyógyulásunkért Őszentsége XVI. Benedek pápa is imádkozik, aki rámutatott feladatunkra: „A keresztények arra hivatottak, hogy visszhangozzák az Igazság igéjét.” A hit évében törekedjünk megismerni Krisztust és ahogy Márton Áron püspök úr mondotta: „Arra vagyunk hivatva, hogy hitünkkel visszahozzuk Istent a világba.” „A hit évében missziós feladatunk, hogy tiszta szívvel keressük és kövessük az igazságot, aki Krisztus. Ő azért jött, hogy szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” (Mk 10,45) Ha így teszünk, akkorr felnőtt és apostolkodó keresztények leszünk. Erre segítsen a Szentlélek a hit évében. Amen.