2012. 10. 04.

Kitörni az ösztönök köréből



Isten kezdetben a házasságot a férfi és a nő közötti életszövetségeként alapította, amelyben egymást kölcsönösen kiteljesítik, és szövetségük megújító aktusa által őket új élettel ajándékozza meg. Ebben az életszövetségben mindennap érnek, amikor szeretetben elajándékozzák önmagukat. E folyamat érthető annak, aki hittel meglátja, hogy az egész keresztény élet középpontja Krisztus, aki a családból a szentségek által Isten országába vezet. A házasság a teremtés rendjében Istentől való. Isten rendelte mindjárt a teremtés kezdetén (Ter 2, 18-24), amikor az embert férfinak és nőnek teremtette. A kettő közötti házassági kapcsolat is az Isten és ember szövetségének kifejezője, amely olyan erős, hogy az ember elhagyja apját és anyját, hogy feleségéhez ragaszkodjék, a kettő egy testté, vagyis egy emberré lesz. A bűn és a szenvedély a házasságnál sem állt meg, azt is bemocskolta. Mózes a válás lehetőságável engedményt tett a szív keménységének. Amíg Krisztus példája és a kegyelem eszközei nem voltak jelen, addig az ember nem törhetett ki az ösztönös kívánságok köréből. Jézus állította vissza a házasság eredeti tisztaságát és szövetség voltát (felbonthatatlanságát), amikor szentséggé tette a házasságot (Mk 10,2-10). Jézus a gyermekek megáldásával is kifejezi az anyák megbecsülését. A szentségi házasság nem szerződés, mely csupán javak és szolgáltatások cseréjét jelenti, hanem szövetség, melyben személyek cseréje zajlik, minden visszatartás nélkül önmagukat ajándékozzák házastársuknak. Minden szövetségnek van egy olyan aktusa, mely megpecsételi és megújítja azt. Amikor a házassági szövetség megújul, Isten arra használja, hogy új életet adjon általa. Aki a házassági szövetség megújításakor akadályozza az új élet megfogantatásának lehetőségét, az a teljes szövetséget szegi meg. A földi élet tele van megpróbáltatással, de csak Jézussal egyesülve győzhetünk, aki sorsközösséget vállalt velünk (Zsid 2,9-11). Főpapunk a mennyei dicsőségben is közben jár értünk. 
Népünk mondásai: Az ösztönnek emberi célt kell szolgálnia. - Az éretlen embernek a házasság nem megfelelő életforma. - Az egyéniség az ellenőrizetlen szavakban nyilvánul meg. - Nőknél a ráérzés fejlettebb, ezért sok esetben ők választanak. - A házasság nem kutyavásár, itt mindkettő választ. - Kiálmodott eszményi házastárs, ilyen nincs. Fogadd el olyannak, amilyen. - Ne azt válaszd, akit kívánsz, hanem akire szükséged van. - A házasság nem szanatórium. Beteg nőt ne vegyél el. - A munka után kesergő emberhez ne menj feleségül. – A szerelem ott kezdődik, amikor azt mondod, a világon nincs még egy olyan, mint ő. És ott végződik, amikor azt mondod, hogy ő is olyan, mint a többi.
A házasság rendezett életre és hűségre kötelez. A szerelem nagyszerű alapja lehet egy jól megírt történetnek, közel sem elég erős alapja egy élethosszig tartó kapcsolatnak (Susan Quilliam brit sexuálpszichológus). Aki feleséget választ magának, mintha olyan zsákba nyúlna, amelyben száz kígyó között van egy angolna, s ő azt reméli, hogy az angolnát kapja el (Morus Szent Tamás). Mielőtt házasodsz, tartsd jól nyitva a szemed, ha megházasodtál, félig csukd be (Franklin Benjamin).

„Ha szeretkjük egymást, Isten megmarad szívünkben.” 1Jn 4,12.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése