Makovecz Imre halálának első évfordulóján

A ma esti szentmisét Makovecz Imre építészért ajánlom fel, aki 2011. szeptember 27-én hunyt el, akinek az egyházi művészet vált legátéltebb és legzseniálisabb kifejezési terepévé. Halála előtt néhány héttel ért véget az a kiállítás, amellyel a világ hatvan vezető művésze köszöntötte XVI. Benedek pápát, pappá szentelésének 60. évfordulója alkalmából. Világhírű festők, szobrászok, építészek, ötvösök, költők, zeneszerzők, fotóművészek és filmrendezők művei jelenítették meg – a kiállítás címének megfelelően – az igazság ragyogását s a szeretet szépségét.

A megnyitó alkalmával a Szentatya felhívást intézett a jelenlévő művészekhez: „Ragyogtassátok fel műveitekben az igazságot, hogy szépségük a szemlélők szívében vágyat gyújtson és igényt arra, hogy széppé tegyék a létezést, minden létezést, s azzal a kinccsel gazdagítsák azt, ami soha el nem múlik, ami az életet műremekké teszi, s minden embert rendkívüli művésszé: a szeretettel.”

 A csíkszeredai Millenniumi-templom Makovecz Imre életművének fontos része, amely a pápai felhívásra adott korábbi válasznak tűnik. E templom nemcsak az ezer éves múltunkat tükrözi, hanem a többit is. 

Az oltár körül úgy jöhetünk össze, ahogy azt 50 évvel ezelőtt megnyílt II. vatikáni zsinat atyái megfogalmazták, ti. Jézus Krisztusban váljunk családegyházzá. E templom formájában azért jelenült meg ez a tanítás, mert Imre bátyám megértette gondolatainkat, és mi is az ő formainyelvét. Nagyon is egymásra találtunk. Munkáját ingyen adta! Most is köszönjük.

Helytálló ahogyan az Osservatore Romano (2011. szept. 29.) a halálhír kapcsán méltatta a Kossuth-díjas építészt: „Templomai mind a hit jelenvalóvá tételének szándékát fejezik ki, az Eucharisztia szent történését idézik meg beszédes jelekkel, amik a híveket egy természetfeletti esemény szívébe juttatják el.” Halálával tehát egy olyan építész távozott, akit a Vatikánban is számon tartottak a legnevesebb egyházművészek között.

Érthető, hogy egy évvel ezelőtt miért is tűztük ki a Millenniumi-templom tornyára a fekete lobogót, és városunk küldöttsége miért rótta le kegyeletét október 8-án a nagy halott előtt.  Imáinkkal kísérjük őt ma is, hogy az Élet Ura részesítse boldogító színelátásában, aki által több lett a fény és a szeretet a mi zord világunkban.