Élned kell!

Valahányszor egy nép magának jövőt akar teremteni, először a családokat kell testben-lélekben egészséges közösségekké formálni. És miből épül fel az egészséges család? A szülők szeretetéből, lemondásából és megértéséből. 

A jövőt és a megújulást vázolta fel Eperjes Károly remek előadásában. A neves színművésznek és Bolberitz Pál professzornak közös interjú kötete már korábban megjelent. Abban olvastam: „Az ateizmushoz vezető út három nagy lépést jelent: az egyház elvetését, Jézus Krisztus elvetését és végül Isten elvetését. Ez a történelem során is pontosan így történt. Három évszámra hívnám fel a figyelmet. 1517-ben Luther Márton kitűzi a wittenbergi vártemplom kapujára a maga reformszándékú téziseit: Isten van, Jézus Krisztus a második isteni személy, de a katolikus egyházat elveti. Kétszáz évvel később, 1717-ben Londonban megnyílik az első szabadkőműves páholy. Azt vallják: Isten van, Jézus Krisztus nem volt Isten fia, lehet, hogy nem is élt, az egyház pedig reakciós. Újabb kétszáz év múlva, 1917-ben Szentpéterváron – a későbbi Leningrádban – összehívják az első ateista világkongresszust. Azt mondják: Isten nem kell, Jézus nem kell, és az egyház sem kell. Minden egyéni életben is ebben a sorrendben következik be az Istentől való elfordulás.” (Bolberitz Pál – Eperjes Károly, Thália és Teológia, Bp, 2003, 100.). Félévezredet tömören összefoglalva látjuk Európát. És belátjuk, hogy azért ilyen, mert elveszítette azt az objektív értékrendet, amely Európává tette. A szellemi értékek (igazság, jóság, szépség, szentség) iránti fogékonyságát veszítette el. A szellemi értékekhez nemcsak a racionális értékek tartoznak, hanem az erkölcsi értékek, a vallási értékek is. 

Európának gyönyörű múltja van, azonban ha nem tér vissza klasszikus és keresztény gyökereihez nem lesz jövője. A kultúra az ember értékek iránti fogékonyságát jelenti. Az európai ember értékrendszerét a liberális gondolkodás és a fogyasztói társadalom gyengítette meg. Olyan állapotba került, hogy a reklám és a média annyira motiválja, hogy már szinte kényszerből cselekszik. (Amerikai üdítő, farmer, cipő, stb. a gyermeknek tízóraira pénz kell, hogy azt vásároljon, amit akar.) Az öntörvényű embernek nem kell a közvetítő Egyház. Nem tud azonosulni Jézussal, mert szent, és nem kell Isten, aki mindenható. Az ilyen ember élete hasonlít a fészekből kiesett madárfióka sorsához. Hogyan lehet kigyógyulni ebből a betegségből? Először is, ha semmit sem helyezünk Isten szeretete elé (MTörv 6,2-6). Ha naponta tudatosítjuk, hogy „az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr! Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből.” Ez belső magatartást szül. Másodszor, ha Isten szeretetét kiteljesítjük a felebaráti szeretetet kötelezettségével (Mk 12,28b-34). Harmadszor, ha minden izmus közepette, Jézus a törvényünk (Zsid 7,23-28). Ő legyőzte a bűnt, benne új üdvrend jelent meg, hogy aki neki szenteli magát, az kedves áldozattá váljék Istennek. A nevelésnek ez a lényege: megtanítani a gyermekeket isteni módon szeretni, hogy jó emberek legyenek. Ha felfedezik, hogy Krisztus által a szeretet birodalma várja őket, s ők kedvet kapnak e birodalomba belépni, ez a minden.

„Aki szeret engem, megfogadja szavamat.” (Jn 14,23).