XI. Piusz pápa
1925-ben rendelte el Krisztus király ünnepét. Olyankor, amikor az első
világháborúval a királyi trónok meginogtak és a legtöbb állam áttért a
köztársasági államformára. Sokan úgy vélték, hogy az Egyház ezzel az ünneppel
szembefordul a történelemmel. Pedig nem erről van szó. Avégből, hogy az
Egyháznak a politikával való viszonyát jobban megértsük, elég ha áttekintjük
Nemeshegyi Péter vezetésével Jézusnak a politikához való viszonyát. A
palesztinai zsidóság politikai helyzetét a Krisztus előtti 3. századtól a
hellenizmussal való konfrontációja határozta meg. A Makkabeusok által vezetett
szabadságharc részleges sikerhez vezetett. A királyi dinasztia nem váltotta be
a hozzá fűzött reményeket. A terjeszkedő római birodalom i.e. 63-ban véget vetett
a torzsalkodásnak. A császárok helytartói kormányoznak. Római csapattestek
állomásoznak a városokban, sőt a falvakban is. Az adószedők és vámszedők
dézsmálják a népet. A kollaboránsok gazdagodnak, a lenézett nép nyomorog. Az
Isten uralmát és a nép függetlenségét hirdető prófétai könyvek gyújtókanócként
működnek. Az egész társadalom hatalmas puskaporos hordó volt. Dániel könyve
(Dán 7,13-14) még csak az Isten és az angyalok beavatkozásáról beszél. A nép
körében elterjedt, hogy Isten szent háború kirobbantását akarja. Reménytelennek
tűnt a Rómával való szembeszállás, de a „buzgók” szilárdan hitték, hogy majd
segítségükre jönnek az angyalok légiói. Erre a háborúra készültek a qumrániak
is, akik azt tanították "szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet”. A zelóták
i.u. 68-ban kirobbantották a háborút. Nyomában pusztulás, az ellenálló
forradalmárok végül öngyilkosságot követtek el. Majd 132-ben kitör a második
zsidó szabadságharc, és ugyanúgy véres megtorlással, mészárlással és
Jeruzsálemből való kitiltással ért véget. Jézus ilyen politikai légkörben
kezdte meg tanítását.
Mit szól Jézus mindehhez? Jézus bátor fellépését látja a
nép. De Ő nem buzdít felkelésre, hanem: „Szeressétek ellenségeitek, és
imádkozzatok üldözőitekért...” (Mt 5,43-45,39,41)
- Jézus legvilágosabb
„politikai” jellegű tanítása az erőszakmentesség. Ő hitt a türelmes szeretet hatalmában.
A jézusi tanításban hitt Gandhi és sikeresen alkalmazta.
- A zélóták angyal
légiók várására, Jézus nem kér az Atyától „tíz légió angyalt” (Mt 26,53).
- Az
adópénz kapcsán, Jézus határokat szab a politikai hatalomnak. Rámutat a hatalom
korlátaira, mert minden ember közvetlenül kapcsolódik az Istenhez. Ebbe a
kapcsolatba az államhatalom nem szólhat bele. Elsősorban Istennek és az isteni
akaratot közvetítő lelkiismeretnek tartozik az ember engedelmességgel. - Jézus
elvet minden csúszó-mászó megalázkodást.
- Jézus kontraszt-társadalmat szeretne
megvalósítani, amelynek természetfölötti dimenziója van. Pilátus előtt erről az országról beszél (Jn 18,33b-37). Olyan
társadalmat, amelyben mindenki a másikért él, a másik boldogságát keresi, a
másikat szereti, minden hatalmat és megbízatást szolgálatnak tekint, és
szolgálatként gyakorol. Így születik meg a harmonikus együttélés. „Példát adtam
nektek...” Jézus ideális társadalma nem erőszakkal, nem a hatalom előtti
meghunyászkodással, hanem szeretet által valósul meg. A jézusi állam- és
társadalmi rend a szegényekkel megtapasztaltatja, hogy ők is emberek, Isten
által szeretett és létükben akart emberek (Jel 1,5-8). A 2. vatikáni zsinat
rámutat, hogy a világban ennek jeleit láthatjuk, amikor az emberi méltóságot, a
személy közéleti jogait, a lelkiismereti szabadságot tiszteletben tartják, a
közjót szolgálják és szolidaritást vállalnak a szenvedőkkel. Ez Jézus
királyságáa, amit ma jobban megértünk, de még tanulnunk kell tőle.
„Áldott, aki
jön az Úr nevében!” Mk 11,9.
Darvas-Kozma
József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése