Szent Imre herceg

Kilencszáz évvel ezelőtt egy 5 vagy 6 éves (Henrik, Emrik, Emre) Imre nevű fiú a tizenéves bátyjával, a trónra szánt Ottóval vidám napokat töltött hol Esztergomban, hol édesanyjuknál Veszprémben. Imre a pannonhalmi bencés szerzetesek körében részben már elsajátította a szerzetesi életformát, s ennek légkörében alakultak ki életét meghatározó monasztikus vonzalmai. Váratlan és sújtó fordulatot jelentett a királyi családban és Imre életében bátyjának, Ottónak hirtelen halála. Most már István király és Gizella királyné figyelme, az egyetlen fiúra, a szerzetes-életre szánt Imrére irányult. Nevelésére nagy gondot fordítottak, hogy a trón jelöltjévé tudjon változni. 

Ekkoriban történt, hogy a Szentföldre tartó velencei bencés apátnak, Gellértnek útját a Gondviselés 1015 elején Magyarországra irányította. István király mihelyt megismerte a nagytudású papot, nyomban Imre herceg oktatását hét évre rá bízta, aki még a királyi udvarban, Esztergomban, Fehérvárott és Veszprémben egyéb jó szolgálatokat végzett. A magyar és német nyelvet egyformán ismerő Imre herceg, aki már tudott annyira latinul, hogy nevelőjéül választott Gellért taníthassa, és európai érvényű horizontot adjon tudásának. Így 1015 és 1023 között Imre Gellért mellett elvégezte a kor legmagasabb iskolai fokozatait. 1023-ban Gellért visszavonult Bakonybélbe, ahol az imádságnak és a szentírás tanulmányozásának szentelte életét. István király Imrét jelölte ki utódjául, és úgy látszott, hogy elhatározása elé sem a főpapság, sem I. István közvetlen hívei nem gördítenek akadályt. 

A 15 éves herceget István, a politika lángelméje maga mellett nevelte, ahol Imre a nemzet kereszténységének továbbvitelét, az államirányítás tudományát, a hadvezérséget, a diplomáciát sajátította el. István király nemcsak bevezette fiát az országos ügyekbe, hanem az „Institutio morum - Intelmek Imre herceghez” írásában személyes útmutatást is adott. A huszadik évéhez közeledő ifjú elég gyakran találkozott az ország uraival, s magától értetődően szóba kerülhetett leendő házasságának kérdése is. Hogy meg kell házasodnia, arról pillanatra sem lehetett kétsége, Istennek tett ígérete ellenére sem. Annyit tudunk, hogy a király fia közfigyelem tárgya. Tisztán él, nem tart ágyasokat sem a királyi udvarban, de ott sem ahol maga rendelkezik magával és másokkal, sem Nyitrában, sem Biharban. A források több feleség jelöltről – (II.) Miesko lengyel fejedelem lányáról, Kresimir horvát király lányáról, mások egy görög császárlányról tudnak, de hogy melyik lett Imre felesége azt nem tudjuk. Valószínű, hogy II. Basziliosz görög császár rokona, egy bizánci hercegnő, akit „tartalékoltak” arra az esetre, ha a politikai érdekek úgy kívánják, rokonságukkal kapcsoljanak magukhoz uralkodókat is. Ezeket a hercegnőket kolostorokban neveltették, és ha kellett, elővették onnan. Hát így eshetett valahogy Imre házassága. Imre fogadalmát még a házasság előtt szeretetreméltó módon közölhette menyasszonyával, amibe egy amúgy is apácának nevelt kislány megkönnyebbülten el tudott fogadni és a leány-feleség bevonulhatott a veszprémvölgyi görög apácazárdába azután, hogy Isten váratlanul magához ragadta Imrét. 

Imre nevéhez kapcsolódik a győri csata, amikor 1030-ban II. Konrád német-római császár hadjáratot indított Magyarország ellen. A győztes magyar sereget valószínűleg Imre vezette. István király nem folytatta a háborút, békét ajánlott a császárnak. 1031-ben a császár fia – aki később III. Henrik néven lett császár –, Esztergomban aláírta a békeszerződést, melyen Imre is részt vett. A békekötéssel Magyarország része lett a Lajta és a Fischa folyó közötti terület a Morvamezővel együtt. Szent István a koronát át akarta adni Imrének, Gizella királyné erre az alkalomra készítette koronázási palástként ismert miseruhát. A királyi családot és az országot is megrázta a hír, hogy Imre herceget vadászat közben egy vadkan halálra sebezte, 1031. szeptember 2-án belehalt sérüléseibe. Mint férfi érte el a tökéletességet, és több dolga már nem volt a földön. Az ő kikapcsoltatása a földi események sorából, nem is volt olyan katasztrófa, amilyennek akkor látszott. Mert a magyar nép egészen keresztény volt és Álmos és Árpád véréből származó utódok uralkodtak tovább. És Szent Lászlóval, egy hozzá hasonló, mintha az ő férfikort elért folytatódása lépne trónra. A magyarság pedig a férfiélet örök mintaképét kapta Szent Imre alakjában. 1083. november 5-én oltárra emelték.

Szent Imre herceg Magyarország éke,
Szűz tiszta élet legszebb példaképe;
Harcoló ifjak pajzsa, menedéke,
Könyörögj értünk.

 

Gyöngy volt a lelked tiszta mind a sírig,
Mint liliomszál, amely csak most nyílik;
Oly csillag voltál, ami égre illik.
Könyörögj értünk.

Jó magyar népünk alighogy megtértél,
Már oly szép gyöngyöt termett Árpád vére.
Hogy még az ég is óhajtozott érte.
Könyörögj értünk.

Emberi testben angyalmódra éltél,
Térdelve talált a hajnal és éjfél,
Az igaz útról soha le nem tértél.
Könyörögj értünk.

Mint rózsa szálát, mit koszorúba kötnek,
A halál téged oly hamar tört meg,
Hogy ne légy éke sokáig e földnek!
Könyörögj értünk.

Szent Imre herceg magyar ifjak pajzsa,
A veszélyt tőlünk kardod távol tartsa;
Ne engedj jutnunk kísértésbe, bajba.
Könyörögj értünk.