Szent Lénárd

Szent Lénárd remete (†Nobiliacum, Gallia, 6. század közepe, nov. 6.). A 11. századi legenda szerint családja barátságban volt Klodvig királlyal, aki Lénárd keresztapja. Lénárdot katona pályára irányították, de ő Szent Remig reimsi püspök tanítványa lett. Lénárd megkapta a királytól azt a kiváltságot, hogy szabadon engedik a rabokat, akiket meglátogat, és sok foglyot kiszabadított. Életszentségének hírére a király püspökséget ajánlott neki, de nem fogadta el, hanem inkább Limoges könyékén remeteségbe vonult. Az arra vadászó Klodvig kíséretében lévő királynőt az erdőben lepték meg a szülési fájdalmak, Lénárd imádságára szerencsésen világra hozta kisfiát. A király ezért Lénárdnak ajándékozta az erdőt, melyben ő kápolnát épített, és a területet Nobiliacumnak nevezte el. Fogolyszabadításainak híre támadt, és sok rab állította, amikor csodálatos szabadulása után elzarándokolt remeteségébe, hogy Lénárd segítségül hívására lehullottak róluk a bilincsek. Betegek is fölkeresték és meggyógyultak. 

Ábrázolása a 13–14. században kezdődött. A 15. században, mint a lovak és a fogságban lévők, beteg emberek és állatok védőszentjét kedvelték. Bő ujjas, öv nélküli bencés ruhában, tonzúrával vagy birétumban, pásztorbottal ábrázolták. Szent Lénárd tiszteletére szentelt templomokban az imameghallgatások jeléül láncokat és patkókat hagytak fogadalmi ajándékul. A Kiskárpátokban elterülő Ompital község Lénárd-kápolnája már a középkorban állott. Egy 1738-ból való olajfestmény Lénárdot ábrázolja. A képet két ágaskodó ló tart. Felírása: In hoc loco Ompital, a saeculis thaumaturgus, patronus in vinculis degentium et contra luem pecorum. Vagyis: pártfogója a bilincsekben szenvedőknek és jószágvész ellen. Magyarországon a középkorban Szent Lénárd kultusza egyetemesebb volt, mint később.

Lénárd hajdani magyar tisztességét számos családnevünk, és előkelő családok tagjainak keresztneve is hirdeti. Templomokat, kápolnákat szenteltek tiszteletére. Ezt gótikus művészetünk is tanúsítja. Így Marosvásárhely vártemplom freskója (16. század eleje). Brassó 11. századból származó templomának később Lénárd lett a titulusa. Kultusza Szászbogácson, Gyergyóremetén és Moldvában is virágzott. Bandinus Márk püspök feljegyezte (1646), hogy a szőlőtermesztéséről híres Kotnár város déli részén, a dombon Szent Lénárd tiszteletére épített kápolna áll, melynek van haranglábja, egy oltára, közepén a Szentkereszttel, jobboldalán Szent Lénárddal és baloldalán Szent Leobárddal (szintén a 6. században élt). Gyergyóremete templomának a csíki szakrális tájban szokatlan Lénárd-titulusát a pálos remeterend középkori jelenléte indokolja.