2012. 11. 09.

Częstochowa és Csíksomlyó 2.



Ez a térden kerülés hagyománya ma is él a csíksomlyói Szálvátor-kápolnánál, amely a Kis-Somlyó-hegy tetején és a Nagy-Somlyó-hegy lábánál épült. A zarándokok, amikor imádkozva feljönnek a Jézus-hágóján a Salvator-kápolna oltára előtt térdreborulnak és térdenállva háromszor megkerülik az oltárt. A kápolna építéséről több hagyomány maradt ránk, melynek időíve Szent Istvántól Hunyadi Jánosig tart. A legujabb régészeti kutatás szerint a kápolna szentélye a 14. század közepéről származik, akár csak a Somlyói kolostor. Az bizonyos, hogy itt a Salvator hegyen remeték laktak, és ők voltak a Kis-Somlyói kápolnák őrzői. A helynevek mellett, a történelmi múlt jelzi, hogy Nagy Lajos (1342-1382) király alatt, az 1345-ben a tatárok fölött aratott győzelem emlékére, Laczkfi András (Endre) székely ispán alapította a pálos remeték számára. A Csíkban megtelepedett rend kiváló (oltárépítő, kő- és fafaragó, orgonaépítő és szentképfestő, gyógyszerkészítő, betegápoló) tagokkal ékeskedett. Égi pártfogójuk Remete szent Pál a Salvator-kápolna festett mennyezetén és oldalképén is meg van örökítve. A szombati Mária tiszteletük, valamint kolostoraik és templomaik védőszentjeinek napján tartott búcsúk is fénypontjai a magyar katolikus életnek. A monostort az 1421-es és az 1432-es török, tatár pusztítás hamvasztotta el. 
Csak a remeteségekben éltek tovább. Csík és Moldva között, a Csigafalvi vámnál is állt a pálos kápolna, s ennek breviárium-töredéke fentmaradt, melyet 1672-ben Kájoni  egybekötött kéziratos kalendáriumával. E kápolnáról a Rómában tanuló Kun Szeráfin ferences növendék 1630 nyarán így nyílatkozott: “Szép havas, hoc est Beatae Virginis, ubi in praesens quoque extat capella miraculosa Beatae Virginis in regione Czik.” Vagyis: Szép Szűz Mária havasa, ahol a jelenben is áll a csodatevő Boldogasszony kápolnája Csíkban. A pálos kegyhelyeken a csodatévő Mária szobrát vagy képét őrizték, s vallásos tiszteletben részesítették. Nekik köszönhető, hogy a Mária-tisztelet az ország lakosságának széles rétegeiben elterjedt, s mint Patrona Hungariae, Magyarország védasszonya kultusza valósággal nemzeti eszmévé finomult.
A pápák kiváltságokkal ruházták fel a pálosokat. Többek között VIII. Ince pápa (1484–1492) 1484-ben pünkösd szombatjára és pünkösd napjára teljes búcsút engedélyezett, amelyet VII. Kelemen pápa 1525-ben, és XII. Kelemen pápa 1732. aug. 23-án kiadott brévéjében megerősített: „teljes búcsút engedélyez mindazoknak, akik a keresztény fejedelmek egyetértéséért, az eretnekek kiírtásáért és az Egyház felmagasztalásáért imádkoznak, ha előzőleg azonban pünkösd előtti szombaton, esetleg a nagykáptalan kezdetén (pünkösdnapján) valamely pálos templomban szentgyónáshoz és áldozáshoz járulnak.” A Kis-Somlyó-hegyi Salvator remeteség sokat szenvedett a járványok és harcok idején. A legsúlyosabb csapás 1782. március 26-án következett be, amikor II. József rendeletére a karhatalom hat remetét elűzött a Salvátor-kápolnától.
A csíksomlyói pálos monostor helyére, Hunyadi János erdélyi vajda és Újlaki Dénes pápai vizitátor 1442-ben letelepítette az obszerváns (szigorú szabályzatot követő) ferenceseket. Ezáltal Csíkszék lelki központja évszázadokra Csíksomlyó maradt. A ferencesek által újra épített templomot Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelték (júl. 2.), melynek IV. Jenő pápa külön búcsút engedélyezett. A kolostoregyüttes újraépítését 1448-ra befejezték. A konvent – amely 12 felszentelt papból áll –, munkálkodni kezdett. Lelkipásztori munkát végeztek és középfokú oktatást tartottak. Hunyadi 32 un. konfrátert rendelt a kolostor szolgálatára. 1556-tól a szultán kinevezte Petrovics Pétert helytartónak, aki az erdélyi püspököt széke elhagyására késztette, és megindította a katolikus egyház teljes felszámolását. Attól kezdve, 150 éven át az erdélyi katolicizmus mentsvára Csíksomlyó lett. 

- folytatjuk -

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése