A magyar és más ókori nyelvektől
eltérően, a héberben a dicsőség nem annyira a hírnevet jelöli, mint inkább a
súly alapján felbecsülhető valóságos értéket. A Szentírásban a dicsőséget
jelölő szó,
»
kabôd«
, a súly fogalmát foglalja magában. Egy létezőnek a
létben megmutatkozó súlya annak fontosságát határozza meg: az általa sugallt
tiszteletet, dicsőséget. A létezésben egyedül Isten örök, ezért egyedül őt
illeti meg a dicsőség. Ezt a Jelenések könyvében a huszonnégy vén imádása
fejezi ki: „Méltó vagy, Urunk és
Istenünk, hogy tiéd legyen a dicsőség, a tisztelet és a hatalom, mert te
teremtetted a mindenséget, akaratod hívott létre és teremtett mindent.” (Jel
4,11)
A Bibliában
»
Jahve dicsősége«
kifejezés magát Istent jelöli, amennyiben
kinyilatkoztatja magát megnyilatkozásának két fajtája: tettei és megjelenései
által.
Isten tettei tüneményes közbelépései révén, ítéletei, jelei révén
nyilatkoztatja ki dicsőségét. Ilyen a teremtés csodája, a Vörös-tenger csodája,
a manna és fürjek csodája, a természeti jelenségek közül a vihar fejezi ki
leginkább dicsőségét.
Az isteni dicsőség megnyilatkozásainak második formájában
a dicsőség látható valóság: az isteni Lét vakító visszfénye (égő
csipkebokorban, felhőben, szentélyben a szövetség ládája fölött).
Az embert, a teremtés királyát,
dicsőséggel koronázta Isten. (Zsolt 8,6) A maga képére és hasonlóságára
teremtette, szellemi lélekkel: értelemmel és szabad akarattal ajándékozta meg.
És rábízta a teremtett világot, melynek megszámlálhatatlan változatossága és
különbözősége mind azt jelzi, hogy mind-mind csak egymástól való függőségben
létezhet, kiegészítik egymást, egyik szolgálja a másikat. Ezért a bölcs,
erkölcsös és vallásos ember egyedül Istent akarja dicsőségének.
Szent Pál a filippieket
Isten megdicsőítésére hívja: „Tegyétek
teljessé örömömet azzal, hogy egyetértetek, ugyanúgy szerettek és egy lélekként
ugyanarra törekedtek. Semmit se tegyetek vetélkedésből vagy hiú
dicsőségvágyból! Inkább mindenki alázatosan a másikat tartsa magánál
kiválóbbnak.” (Fil 2,2k)
Hogy mi a hiú dicsőségvágy? Ez nem más, mint az, hogy
elkívánom Isten dicsőségét, önállósítani akarom magamat Istentől. Ez volt a
bukott angyalok vétke és Ádám vétke is.
Amikor a dicsőséget magunknak akarjuk
tudni, akkor e bűnbe esünk. Miért keressük a hiú dicsőséget, mint a bábeli
torony építői? Miért hajszoljuk a mulandót, a veszendőt? „Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik az Isten dicsőségét.” (Róm
3,23)Mert gyenge a hitünk Krisztusban! Pedig az Úr dicsősége kisugárzik minden nemzetre és „egybegyűjtök minden
nemzetet és nyelvet, és eljönnek és meglátják dicsőségemet.” (Iz 60,3, 66,18k)
Isten dicsősége teljesen jelen van Jézusban, ő az Atya dicsőségének kisugárzása
és lényegének képmása, akit az Atya megdicsőített. (Jn 17,1-11a) Ha mi is hiszünk Jézusban úgy, mint a tanítványok
hittek, akkor megdicsőítjük őt imádságunkkal (ApCsel 1,12-14) és
szenvedéseinkkel. (1Pt 4,13-16) És ő is megdicsőít minket. Népünk is ezt hirdeti kapuján: „Isten
segedelméből állíttatta...”
Szlkelyvarság - "Isten segedelmével állítatta Székelyvarság jóravaló népe az Úr 2011. esztendejének június havában" |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése