13. A szentségi és
liturgikus élet
Cél: Az egyházi liturgikus életbe
való bekapcsolódás.
Az embernek, aki felismeri
Istent, és a maga teremtményi mivoltát, Istentől való függését, kötelessége
Istent dicsőíteni. Ezt teszi az imádságban, de ezt teszi a hittestvéreivel együtt
az Egyház közösségében a liturgiában.
1) Az Egyházban közösen
végzett dicsőítése a liturgia. Azért előbbre való, mert az Egyház istentiszteletét maga Jézus Krisztus
végzi, akiről tudjuk, hogy az Egyház feje.
a) Mi volt és mi most
is Jézus istentisztelete? Az ő teljes engedelmessége
és önátadása mennyei Atyjának. „Jövök
Istenem, hogy akaratodat megtegyem.”(Zsid 10,7). Egész életében az Atya
akaratát teljesíti: „mindig azt teszem,
ami tetszésére van” (Jn 8,29) és engedelmességében kitart egészen a
szégyenletes kereszthalálig.
b) Az Ószövetség
véres, külsőséges áldozatai nem tetszettek Istennek,
mert hiányzott belőlük a lelkület, de annál kedvesebb volt Fia áldozata.
Megdicsőítette őt a feltámadásban és mennybemenetelben, olyan nevet adott neki,
hogy nevére minden térd meghajoljon, s minden nyelv hirdesse, hogy Jézus
Krisztus az Úr. (Fil 1,9-10). Nekünk, embereknek pedig megbocsátott Jézus
kedvéért és visszafogadott minket gyermekei közé.
2) Jézus
Krisztus azt akarta, hogy áldozata örökké megmaradjon az Egyházban. Ezért rendelte az utolsó vacsorán a szentmiseáldozatot, amelyet az
Egyház mindegyre bemutat, megjelenít, naponta többször is. Jézus
keresztáldozata válik jelenvalóvá, és minket is bevona a maga önfeláldozásába,
hogy ajánljuk fel mi is Őt magunkért és vele együtt saját magunkat. A szentmise az Egyház legfőbb és
legértékesebb istentisztelete, általa jut el hozzánk, ér el minket a megváltás,
annak gyümölcsei. Belőle származik a többi szentség, az Egyház szenteléseinek, áldásainak
és imádságainak minden hatóereje. Most inkább a szentségekkel és egyéb
istentiszteletekkel, vagyis általában az Egyház liturgiájával.
3) Liturgia
alatt az Egyház minden hivatalos istentiszteleti cselekményét értjük, amit az Egyház a hívekkel, vagy a pap által a hívek nevében végez (pl.
zsolozsma). a) A liturgiában az istentiszteletre
egybegyűlt hívekben mutatkozik meg az
Egyház, hogy kikből áll. Ilyenkor látszik, hogy kik a hívei.
b) A liturgiában
mutatkozik meg az is, hogy az Egyház valóban Krisztus teste. Krisztus ma is jelen van az Egyházban: Jelen van az egybegyűlt közösségben. (Mt 18, 20). Jelen van az ő igéjében. Jelen van a liturgiát vezető pap személyében,
aki őt képviseli. Általa maga Krisztus cselekszik. Jelen van azután az átváltoztatás szavaira istenségével és
emberségével a kenyér és bor színe alatt. (vö. SC 7).
c) Krisztus nem
egyedül, egymagában dicsőíti az Atyát, hanem a liturgiában, mint az Egyház feje maga mellé veszi az egész Egyházat. A liturgia az
egész Egyház cselekménye. A hívek
általános papsága (1Pét 2,9) abban áll, hogy Krisztussal együtt életüket
Istennek szenteljük, s vele együtt dicsőítjük az Atyát. Ezért vannak a miseimák
többes számban. De részük van a szentségek kiszolgáltatásában is. A
keresztségben befogadják maguk közé a megkereszteltet és ígérik, segíteni
fogják, hogy jó keresztény legyen. Segítik példájukkal a bérmálkozót, hogy ez
betartsa ígéreteit stb. Az Egyház kívánja, hogy minden szentséget a templomban,
a hívek jelenlétében szolgáltassanak ki. A liturgia annyit ér, amennyire egy
szívvel-lélekkel kérjük benne az Istent.
d) A liturgia az
örökkévalósággal is összekapcsol bennünket (vö. KEK
1136): az angyalokkal és szentekkel.
4)
A liturgia és a külsőségek.
A liturgia csak úgy kedves Isten előtt, ha az lelkünknek, értelmünknek és
akaratunknak a hódolata. Isten nem elégszik meg a szertartásokkal és
külsőségekkel.
a) A liturgiához
elsősorban hely kell, és ez a templom.
b) A liturgiához
szükség van a liturgiát vezető
személyekre.
c) A liturgiának megvan
a maga ritmusa, visszatérő ünnepek. Ezekből áll az egyházi év. Az egyházi év
középpontjában Krisztus kereszthalálának és feltámadásának, vagyis a
megváltásunknak az ünneplése áll. Az egyházi év az adventi időszakkal veszi
kezdetét.
d) A liturgikus szövegek többnyire bibliai szövegek, olykor magyarázatra
szorulnak.
e) A liturgikus szimbólumok általában a természet világából valók.
Az emberi test
részvételéről. A liturgiában helyet kap az anyagi
világ is, elsősorban az emberi test: állás, térdelés, leborulás, meghajlás,
békecsók, a papnak a hívek felé tárt kezei egységet teremtenek, s mutatják,
hogy Krisztus megjelenítője készséges hivatását betölteni. A tárgyak: az egyházi ruhák, gyertyák, bor, víz, kenyér,
olaj. Semmi sem üres ceremónia, a
liturgiában mindennek megvan az értelme és magyarázata.
5) A liturgia
és a szentségek. A
szentmise mellett az istentisztelet legfontosabb cselekményei a szentségek. Hét
szentség van: keresztség, bérmálás, Oltáriszentség, bűnbánat, betegek kenete,
egyházi rend és házasság. A hét szentség
a keresztény élet minden fontos pillanatát és állomását megszentelik. (KEK
1210)
a) Jézus megváltó
tevékenysége a szentségekben. Jézus új, kegyelmi
kapcsolatra hív minket, hogy hitelesen tudjuk élni.
b) A szentségek Krisztustól
alapított és az Egyházra bízott hatékony jelei a kegyelemnek, amely által
isteni életben részesülünk.
c) Hitválaszunk
a szentségek teljes hatásosságához föltétlenül szükséges. A kánaáni asszony
kérését is, annak hitválasza után teljesítette: „Asszony, nagy a hited. Legyen
hát akaratod szerint.” (Mt 15,21-28)
d) Aki szentséghez
járul az Krisztussal találkozik.
Az egyházi év középpontjában
Krisztus kereszthalálának és feltámadásának, vagyis a megváltásunknak az ünneplése
áll. Az egyházi év eltérően a polgári évtől nem január
elsejével, hanem az adventi időszakkal
veszi kezdetét, amellyel a Karácsonyra készülünk, s amely arra az időre
emlékeztet, amikor a bűnbe esett emberiség a Megváltót várta. Krisztus minden
ember lelkébe eljön kegyelmével, s mindnyájunkhoz eljön a halálban és az
ítéletben. Ezért az advent ma is időszerű.
Karácsonykor
Krisztus emberré levését, földi születését ünnepeljük,
aki „érettünk és a mi üdvösségünkért leszállt a mennyből”.
A hathetes nagyböjt a maga bűnbánati szellemével és önmegtagadásával bűneink felismerésére
és a bűntől való megtisztulásra vezet. Megújítja bennünk a megváltás
kegyelmeit.
Húsvétkor a Megváltónak a bűn és a halál felett aratott győzelmét ünnepeljük, s
örvendezünk a reánk váró örök életnek és feltámadásnak. A húsvéti időt a
Szentlélek eljövetelének ünnepe, a pünkösd fejezi be.
Vízkereszttől
nagyböjtig, és Pünkösdtől adventig terjedő időszakot évközi időnek nevezzük, amelyben az Egyház Krisztus tanítását és csodáit ismerteti meg a
hívekkel.
Az egyházi évben
helyezkednek el a szentek ünnepei is, amelyek haláluk évfordulója. A Boldogságos Szűz Máriának az egyházi életben való különleges szerepe
miatt, több ünnepe is van.
Hét
szentség van: 1. A keresztség, 2. A bérmálás, 3. Az
Oltáriszentség (Eucharisztia), 4. A bűnbánat szentsége, 5. A betegek kenete, 6.
Az egyházi rend,7. A házasság.
Előző leckék:
2018-ban bérmálkozóknak 11. 2018-ban bérmálkozóknak 12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése