Krisztus tanúi vagyunk - Húsvét és Pünkösd
közötti ötven napon át a húsvéti misztériumot ünnepeljük. Kiemelkednek a
vasárnapok, mert ezek olyanok, mint húsvétvasárnap. A liturgia mindegyiken
Jézus föltámadását hirdeti, hol az egyik, hol a másik megjelenéssel. Ma az
apostolok hitre jutásával ismerkedünk meg.
Ami a hívő
keresztényt másoktól megkülönbözteti az elsősorban a hite. A hívő ember hiszi,
hogy a látható, érzékelhető világ mögött létezik egy másik sokkal szebb,
csodálatosabb világ és ennek Teremtője. Előbb nézzük meg, hogy mit jelent
hinni? Hinni annyit jelent, mint igaznak tartani valamit, valakinek a
tekintélye, illetve a megbízhatósága alapján.
a) A hit alapja a bizalom:
egész életünk erre a kölcsönös bizalomra épül fel. Elfogadjuk szüleink
tanítását, a szaktudósok véleménye alapján azokat az igazságokat, amelyeket
kikutattak. A vallásos hit Isten szavára fogadja el azokat az igazságokat,
amelyeket nem lát és néha meg sem tud érteni. A hívő ember bízik az Isten
mindent meghaladó tudásában és a hozzánk való szeretetében, aki nem akar minket
félrevezetni. 
b) A hit alapja a
meggyőződés, hogy Isten létezik és ez a létező Isten szólott hozzánk,
vagyis kinyilatkoztatta önmagát. A keresztény hit alapja az, hogy Jézus
Krisztus valóban Isten Fia, az Atya küldötte hozzánk, és mindaz, amit tanított
valóban tőle származik.
c) A hittel az
ésszerűség mellett mindig együtt jár egy bizonyos homályosság, a kétely,
sőt együtt jár vele, mint fénnyel az árnyék. Pascal szerint mindebben Isten
részéről egy bizonyos pedagógia van, mert így a hit állandó izgató probléma
számunkra. Gálos László teológus ezt így fejezi ki: „Úgy vagyunk a hittel, mint amikor valaki egy gömböt néz: világosabban
látja azt az oldalát, amely feléje van fordítva, de nem látja a másikat.” Keresni
kell a rejtőző Istent, keresni kell az Ő szándékát, gondolatát életünk
különböző helyzeteiben és eseményeiben. A tudósok munkája is addig érdekes,
amíg kutatják a még ismeretlen igazságot.
d) A hit magatartás is, mert a
hit nem pusztán az igazságnak értelemmel történő elfogadását jelenti, hanem egy
bizonyos magatartásforma is. A hitben ugyanis „rábízzuk” magunkat Istenre. A
hit Isten ajándéka, amit az ember szabadon elfogad. Ezért a hit kegyelméért is
imádkoznunk kell.
Az apostolok
húsvéti hitre jutását Jézus megjelenése segíti. (Lk 24,35-48) Elsőként testének
fizikai valóságáról győzi meg, majd kapcsolatot teremt velük, ennivalót kér. Ekkor
megnyitja értelmüket, hogy megértsék az Írásokat. A Szentlelket is közli, hogy
lelkükbe költözzön a béke. A megtérés és a bűnbocsánat hirdetőiként küldi apostolait
a világba.
Szent Péter gyógyítással tesz tanúságot Jézus föltámadásáról.
(ApCsel 3,13-15. 17-19) A Feltámadott pedig közbenjár az egész világ bűneiért
is. (1Jn 2,1-5a) Aki hisz Jézusban és úgy él, az Krisztus tanúja.
„Van szószólónk az
Atyánál: Jézus Krisztus, az Igaz.” 1Jn 2,1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése