Krisztussal
azonosuló ember - Szentháromságos élet a
keresztény élet. A mai olvasmányok erről szólnak: megtérés, beilleszkedés
Krisztus misztériumába és a kölcsönös szeretet megélése. Jézus kijelentette:
„más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is vezetnem
kell.” Ezek előbb-utóbb megtérnek.
Az olvasmány elmondja, hogy a megtérést Isten megelőző kegyelme segíti el, de a
megtérés egy hosszadalmas folyamat, egész életre kiható személyes döntések
sora. (ApCsel 9,26-31)
A keresztény üldöző Saul Kr. u. 37-ben a kegyelemtől
megérintve, az úton látta az Urat. Krisztust befogadva, róla tett
tanúságot Damaszkuszban. Három évi pusztai elmélkedés után nem akar külön úton járni, hanem
Jeruzsálemben az apostolok közösségébe illeszkedik be, nyíltan beszél az Úr
nevében, majd Cezáreában és Tarzusban a Szentlélek segítségével tesz tanúságot
az Úrról.
Az igazi megtérés a
szellem és értelem megtisztításával kezdődik. Ez abban áll, hogy mélységes
hittel elfogadjuk Jézust, az egyetlen közvetítőt a mennyei Atya és az emberek
között. Így kezd kibontakozni Jézus tanítása.
Megtérésünk a keresztséggel
szentségi módon megpecsételődik, Krisztusba oltódunk. (Jn 15,1-8) „Maradjatok
bennem és akkor én is bennetek maradok – mondja az Úr.” Hogyan lehetséges ez?
Úgy ahogy a szőlővessző kapcsolódik a szőlőtőhöz. A hit, a megtérés Krisztusba
kapcsol minket, hogy az ő életét éljük. Jézus egy spirituális kapcsolattal
fejezi ki: én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővessző és Atyám a szőlőműves.
A
szőlővessző addig terem értékes gyümölcsöt, amíg a szőlőtőből táplálkozik és a
szőlőműves tisztogatja.
Amint leválik a tőről elszárad, ezért Jézus nélkül
semmit sem tehetünk.
A tanítás által már megtisztított, mert hittel elfogadtuk
őt és a szeretet tettei által éljük az ő életét.
A hasonlat találó, mert
megtörténik, hogy az élettől duzzadó szőlővessző nem hoz termést, mert
valamilyen betegség megtámadta vagy a
fagy tönkretette.
Gyümölcstelenek maradnak a megkereszteltek, akik nem
részesülnek keresztény nevelésben, hitoktatásban, akik elhanyagolják az
imádságot, a szentmisét, a szeretet gyakorlását. Jézus joggal elvárja, hogy
hozzátartozásunkat életünkkel igazoljuk: higgyünk és szeressünk. Ezt tesszük a
szentmisében, amikor életünket és munkánkat Jézus áldozatával egyként ajánljuk
fel az Atyának.
A szentáldozás által létrejön – szentségi módon – a teljes
szeretetkapcsolat Krisztussal és a Szentháromsággal. Ő pedig az emberszeretet
tetteit kéri tőlünk, vagyis legyünk egyház. Akkor bármit kérünk tőle,
megkapjuk, mert megtartjuk parancsait, közreműködünk Vele. (1Jn 3,18-24)
Szent
Ágoston mondja: „Isten megteremtett téged a te beleegyezésed nélkül, de nem fog
üdvözíteni a te közreműködésed nélkül.”
“Azáltal dicsőül
meg Atyám, hogy bő termést hoztok…” Jn 15,8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése