2018. 04. 25.

2018-ban bérmálkozóknak 14.


 14. Hivatás és egyházi rend
Cél: Mindenhol Krisztus tanújaként az Egyház szolgálatára állni.
1) A hivatásról. A hivatásról szóló jelenetek a Biblia leghatásosabb lapjai közé tartoznak. Gondoljunk néhány meghívásra, amelyek a személyt a legmélyebben érintik - Mózes meghívása az égőcsipkebokorból (Kiv 3), Izajásé a templomban (Iz 6), Jeremiás megszólítása (Jer 1). Ezek a jelenetek szemünk elé állítják Istent a maga fönségében és kiismerhetetlenségében, úgyszintén az embert egész valóságában: félelmével és nemes lelkűségével, azzal a lehetőséggel, hogy elfogadja a hívást, vagy ellenálljon annak.
Ha Isten szól, útnak indulnak. Ezt látjuk Ábrahám, Jákob, Mózes, Ámosz, Izajás, Jeremiás, Ezekiel esetében. Mindig ugyanazt ismételve: Menj! Elküldelek…
Isten hívására, mindenki személyes módon, természetének megfelelően válaszol. Mózes olyan jeleket kér, amelyek hitelesítik küldetését (Kiv 3,11), Izajás felajánlkozik: ”Itt vagyok, engem küldj el!"  (Iz 6,8). Jeremiás ellenvetéseket tesz: "Jaj, Uram Isten! Nézd, nem tudok én beszélni, hiszen még ifjú vagyok." (Jer 1,6). Mindegyik engedelmeskedik, mert lényegesen érintette Isten, tudatában van személyes küldetésének.
Mindenki életében felhangzik az Úr hangja, a soha sem sejtett vagy remélt égőcsipkebokorból. Ez a hang minket is hív és követésre szólít. Hogyan hordozom a hivatást?
Mózes a titokzatos látomás nyomán megérti: "Láttam Egyiptomban élő népem nyomorúságát.... Azért szálltam le, hogy kiszabadítsam az egyiptomiak hatalmából...” általad. (Kiv 3,7-8). 
Közösséghez szól a küldetés: íme a nép, a föld, a hegy, a világ – akinek sorsában osztozom, akiben képességeim, vágyaim és álmaim, küldetésem elnyerik igazi értelmüket. A közösségi érzület magzatvize nélkül fulladásra ítélt minden meghívás. A közösségi érzület egyszerre termőtalaj, víz, levegő, napfény, mozgás, gondozás és felelősség.
2) A hivatás mindig a közösségben születik és az életet lefoglalja.
Amikor Isten megszólítására válaszolunk, ezt közönségesen hivatásnak nevezzük. Jézus a közösségben tevékenykedőket: halászokat, családosokat, pénzváltót, a közösségben élőket hívta. Ezekkel célja, hogy az üdvösség eszközei legyenek. „Minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére. (1Tim 2,4).
Jézustól és a gazdag ifjú (Mt 19,20-21). A hivatás személyes oldala a hit és átalakulás, a hitből és engedelmességből fakadó csatlakozás.
3) Isten megragad a belső hangok, szívbeli vonzalmak, nagy horderejű álmok által és módosítja életünket saját transzcendens természetéhez. Életünk során egyetlen elhatároló erejű hívást bontogatunk hívők és kevésbé hívők, felnőttek és gyermekek egyaránt. (1Kor 9,16).
Corona Bamberg: Az emberség ára c. könyvében a hivatásos embert a vadászkutyákhoz hasonlítja.
Az Egyház tagjainak élete mind a hivatásról szól: Bosco Szent János különös álma után dolgozik az ifjakért. Remete Szent Antal Krisztushoz akar hasonulni. Loyolai Szent Ignác: M.I.N.D. Lisieux-i Szent Teréz, a kis feladatok nagylelkű végzésében találja meg hivatását.
4) A hivatást inkább megsejtjük, nem tudjuk megmagyarázni. A magyarázat nem jeleníti meg a hivatást, csak az élet. Megmagyarázni nem tudjuk, de róla beszélni tudunk.
Mózes, Ámosz: Ki ne félne, ha ordít az oroszlán? Ki ne jövendölne, ha szól az Úr, az Isten?” (Ám 3,3-8).
Ha magyarázatot kérnek a hivatásról, akkor a tudatlanság, tehetetlenség érzése szakad ránk, s ilyenkor csak a vágyunk nő még erősebbé, hogy újra visszataláljunk a feladatokat adó Úr színe elé.
5) Az Úr vállalja a vezetést, ezt megérezzük. Ha Krisztust követem, meg kell halnom a világ számára. Babits Mihály: Az elbocsátott vad c. versében gyönyörűen ecseteli a kiválasztottságot.   Az Úr vezetését Sienkiewicz Henrik: Quo vadis c. regényében, Szent Péter apostol visszafordulásában így mutatja be:
„-Ha te elhagyod népemet, én Rómába megyek, hogy újra megfeszítsenek.” (553.o.)
Franz Werfel: Halljátok az igét c. regényében, Jeremiás sorsában láthatjuk. (568.o.)

6) Az Úr boldoggá tesz. Ő velem és én vele étkezem – mondja Jézus. Ez pedig létközösséget jelent. Reményik Sándor: Lefelé menet c. versében mondja: „Legyen nekünk elég a kegyelem:/ Hogy láttuk egymás fényes arculatját,/ Hogy láttuk egymást Vele – a Hegyen.”
A hivatás kezdetén rányitunk az Istenre, de elérni Őt csak az áldozatos szeretet útján tudjuk.
7) Részesedés Krisztus papságában. A legfontosabb hivatás, az általános papság, amire a keresztség, a bérmálás és az Eucharisztia szentsége avat fel. Közös hívatásunk életszentségre és a világ evangelizálására szól. Utána e hívatás is „szakosodik”, két másik szentség, az egyházi rend és a házasság a felebarát szolgálatát célozzák meg. A házastársak egy külön szentségből nyernek megerősítést és fölszentelést. Az egyházi rendben hatalmat kapnak, hogy Isten igéje és kegyelme által az Egyház pásztorai legyenek.
A hivatás feltételei: egészség, szellemi képesség, erkölcs, Isten és az emberek szolgálatát.
8) A kincset rejtő cserépedények: ők is gyarló emberek, megértők tudnak lenni, a papi hatalom és megbízás Krisztustól jön. A papság mint szolgálat.  
A papi cölibátust „a mennyek országáért” vállalják (Mt 19,12). Így megosztottság nélkül az Úrnak és az ő egyházának (1Kor 7,32) szentelik magukat. A hívek benne Jézus családjának családfőjét látják. A nőtlen pap a megdicsőült élet jele, és így is hirdeti Isten uralmát (vö. PO 16; KEK 1579).  
A papok megítélése: ne ítéljetek, hogy ne ítéljenek el titeket. Az ember ítélete mindig tökéletlen és felületes, mert nem lát embertársa szívébe, és nem ismeri az ő körülményeit.
Egy plébános így búcsúzott: Úgy bánjatok az utánam jövő pappal, hogy köztetek papnak lenni legyen öröm.


Előző leckék:
2018-ban bérmálkozóknak 11. 
2018-ban bérmálkozóknak 12. 

2018-ban bérmálkozóknak 13.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése