14. Hivatás és egyházi rend
Cél: Mindenhol Krisztus tanújaként az
Egyház szolgálatára állni.
1) A hivatásról. A hivatásról szóló jelenetek a Biblia
leghatásosabb lapjai közé tartoznak. Gondoljunk néhány meghívásra, amelyek a
személyt a legmélyebben érintik - Mózes meghívása az égőcsipkebokorból (Kiv 3),
Izajásé a templomban (Iz 6), Jeremiás megszólítása (Jer 1). Ezek a jelenetek
szemünk elé állítják Istent a maga fönségében és kiismerhetetlenségében,
úgyszintén az embert egész valóságában: félelmével és nemes lelkűségével, azzal
a lehetőséggel, hogy elfogadja a hívást, vagy ellenálljon annak.
Ha Isten szól, útnak indulnak. Ezt látjuk Ábrahám, Jákob,
Mózes, Ámosz, Izajás, Jeremiás, Ezekiel esetében. Mindig ugyanazt ismételve:
Menj! Elküldelek…
Isten hívására, mindenki személyes módon, természetének megfelelően
válaszol. Mózes olyan jeleket kér, amelyek hitelesítik küldetését (Kiv 3,11),
Izajás felajánlkozik: ”Itt vagyok, engem
küldj el!" (Iz 6,8). Jeremiás ellenvetéseket tesz: "Jaj, Uram Isten! Nézd, nem tudok én
beszélni, hiszen még ifjú vagyok." (Jer 1,6). Mindegyik
engedelmeskedik, mert lényegesen érintette Isten, tudatában van személyes
küldetésének.
Mindenki életében felhangzik az Úr hangja, a soha sem sejtett vagy
remélt égőcsipkebokorból. Ez a hang minket is hív és követésre szólít. Hogyan
hordozom a hivatást?
Mózes a
titokzatos látomás nyomán megérti: "Láttam Egyiptomban élő népem nyomorúságát.... Azért
szálltam le, hogy kiszabadítsam az egyiptomiak hatalmából...” általad. (Kiv 3,7-8).
Közösséghez szól a küldetés: íme a nép, a föld, a hegy,
a világ – akinek sorsában osztozom, akiben képességeim, vágyaim és álmaim,
küldetésem elnyerik igazi értelmüket. A közösségi érzület magzatvize nélkül
fulladásra ítélt minden meghívás. A közösségi érzület egyszerre termőtalaj,
víz, levegő, napfény, mozgás, gondozás és felelősség.
2) A hivatás mindig a közösségben születik és az
életet lefoglalja.
Amikor Isten megszólítására válaszolunk, ezt
közönségesen hivatásnak nevezzük. Jézus a közösségben tevékenykedőket:
halászokat, családosokat, pénzváltót, a közösségben élőket hívta. Ezekkel
célja, hogy az üdvösség eszközei legyenek. „Minden
ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére. (1Tim 2,4).
Jézustól és a
gazdag ifjú (Mt 19,20-21). A hivatás személyes oldala a hit és átalakulás, a
hitből és engedelmességből fakadó csatlakozás.
3) Isten megragad a belső hangok, szívbeli vonzalmak,
nagy horderejű álmok által és módosítja életünket saját transzcendens
természetéhez. Életünk során egyetlen elhatároló erejű hívást bontogatunk hívők
és kevésbé hívők, felnőttek és gyermekek egyaránt. (1Kor 9,16).
Corona Bamberg: Az
emberség ára c. könyvében a hivatásos embert a vadászkutyákhoz hasonlítja.
Az Egyház
tagjainak élete mind a hivatásról szól: Bosco
Szent János különös álma után dolgozik az ifjakért. Remete Szent Antal Krisztushoz akar hasonulni. Loyolai Szent Ignác: M.I.N.D. Lisieux-i
Szent Teréz, a kis feladatok nagylelkű végzésében találja meg hivatását.
4) A hivatást inkább megsejtjük, nem tudjuk
megmagyarázni. A magyarázat nem jeleníti meg a hivatást, csak az
élet. Megmagyarázni nem tudjuk, de róla beszélni tudunk.
Mózes, Ámosz: Ki ne
félne, ha ordít az oroszlán? Ki ne jövendölne, ha szól az Úr, az Isten?” (Ám
3,3-8).
Ha
magyarázatot kérnek a hivatásról, akkor a tudatlanság, tehetetlenség érzése
szakad ránk, s ilyenkor csak a vágyunk nő még erősebbé, hogy újra
visszataláljunk a feladatokat adó Úr színe elé.
5) Az Úr vállalja a vezetést, ezt megérezzük. Ha Krisztust
követem, meg kell halnom a világ számára. Babits
Mihály: Az elbocsátott vad c.
versében gyönyörűen ecseteli a kiválasztottságot. Az Úr vezetését Sienkiewicz
Henrik: Quo vadis c. regényében,
Szent Péter apostol visszafordulásában így mutatja be:
„-Ha te
elhagyod népemet, én Rómába megyek, hogy újra megfeszítsenek.” (553.o.)
Franz Werfel: Halljátok
az igét c. regényében, Jeremiás sorsában láthatjuk. (568.o.)
6) Az Úr boldoggá tesz. Ő velem és én vele étkezem
– mondja Jézus. Ez pedig létközösséget jelent. Reményik Sándor: Lefelé menet c. versében mondja: „Legyen nekünk elég a kegyelem:/ Hogy láttuk
egymás fényes arculatját,/ Hogy láttuk egymást Vele – a Hegyen.”
A hivatás
kezdetén rányitunk az Istenre, de elérni Őt csak az áldozatos szeretet útján
tudjuk.
7)
Részesedés Krisztus papságában. A
legfontosabb hivatás, az általános papság, amire a keresztség, a bérmálás és az
Eucharisztia szentsége avat fel. Közös hívatásunk életszentségre és a világ
evangelizálására szól. Utána e hívatás is „szakosodik”, két másik szentség, az
egyházi rend és a házasság a felebarát szolgálatát célozzák meg. A házastársak egy külön szentségből
nyernek megerősítést és fölszentelést. Az egyházi rendben hatalmat kapnak, hogy Isten igéje és kegyelme
által az Egyház pásztorai legyenek.
A
hivatás feltételei: egészség, szellemi képesség, erkölcs, Isten és az emberek szolgálatát.
8) A
kincset rejtő cserépedények: ők is gyarló emberek, megértők tudnak lenni, a papi
hatalom és megbízás Krisztustól jön. A papság mint szolgálat.
A papi
cölibátust „a mennyek országáért” vállalják (Mt 19,12). Így megosztottság
nélkül az Úrnak és az ő egyházának (1Kor 7,32) szentelik magukat. A hívek benne
Jézus családjának családfőjét látják. A nőtlen pap a megdicsőült élet jele, és
így is hirdeti Isten uralmát (vö. PO 16; KEK 1579).
A papok megítélése: ne ítéljetek, hogy ne ítéljenek el titeket. Az ember
ítélete mindig tökéletlen és felületes, mert nem lát embertársa szívébe, és nem
ismeri az ő körülményeit.
Egy plébános így búcsúzott: Úgy
bánjatok az utánam jövő pappal, hogy köztetek papnak lenni legyen öröm.
Előző leckék:
2018-ban bérmálkozóknak 11. 2018-ban bérmálkozóknak 12.
2018-ban bérmálkozóknak 13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése