Karthágó és gyarmatai az i. e. 3. században |
A pun történelmi nép volt, amely Észak-Afrika területén élt. A punok a föniciai gyarmatosítók utódai voltak. Birodalmuk Kr. e. 600-tól 146-ig, Karthágó elestéig állt fenn. A pun nép csak a vandálok térhódítása után, Kr. u. a 6. században tűnt el.
Aurelius Augustinus barnás pun fiúcska 354-ben született Tagasteban (mai Tunéziában), akiben a lángész
és lángoló érzékek korán ébredtek. A társaságkedvelő fiú 17 éves korában, mai
értelemben vett középiskoláit befejezte. Atyai ismerőse anyagilag támogatta,
hogy Karthágóban tanuljon-tanítson, és készítse elő pályafutását.
Ott
belevetette magát a manicheizmus szektába, amely azt vallotta, hogy a test
vétkei nem számítanak, majd a lélek úgyis kiszabadul belőle. Kilenc év után
kiábrándult az eretnekségből. Elhagyta Karthágót és Rómába utazott. Iskolát
nyitott, de belebukott.
Barátai segítségével 384-ben elnyerte a milánói
szónoklattani tanszéket. Tekintélyes állásban, édesanyja és szeretteivel
körülvéve is boldogtalan. Nagy kétségek között vergődve találkozott a város
püspökével, Szent Ambrussal. A nagy püspök beszédei krízist váltottak ki benne,
amely végül is megtéréséhez vezetett. Ekkor ismeri fel, ahhoz, hogy eljusson
Krisztus igazi valójához, neki is meg kell alázkodnia. Kezébe vette a
Szentírást, és Szent Pál leveleit mohón olvasta. Végül is szelleme, értelme
megtisztítása megtörtént. Elfogadta a hitigazságokat, a megváltó utat és azokat
más emberi okoskodással össze nem vegyítette.
Ellenben ott, ahol megszűkült” a
megváltó út, vonakodott járni rajta. Hátra volt még akarata megtisztítása. A
végső igazság elfogadása azért nehéz, mert megköveteli az embertől az
egzisztenciális választ, akaratának, erkölcsi életének teljes meghódolását. Ha
ez elkezdődik, csak akkor tisztul meg a lelki és testi rész az emberben. Néhány neves ember megtérése bátorítóan
hatott rá, és megfogalmazta magának: Te nem tudnád megtenni, amit ezek tudnak?
És a Római levél 13,13-ban megkapta a választ: „Éljünk tisztességesen, mint nappal, ne evés-ivásban és részegeskedésben,
ne kicsapongásban és tobzódásban, ne civakodásban és versengésben. Inkább öltsétek magatokra Urunkat, Jézus Krisztust!”
Félévet készül a keresztségre, és
387. április 25-ére virradó nagyszombat éjszakáján fiával, Adeodatussal együtt
Ambrus püspök megkeresztelte. E megtért ember Krisztussal azonosult.
Gyümölcsöző élete
által lett az, akit Szent Ágoston néven ismer a világ.
Népéről azt írta: „A pun keresztények a keresztséget nem másnak, mint megmentésnek,
Jézus Krisztus megváltását
Gondolataiból:
Aki túl sokat
kételkedik, kétségbeesik.
Tedd meg ami tőled
telik! És kérjed azt, amire gyönge vagy.
Éppen nem nagy dolog
elkezdeni a jót. Azt be is végezni, egyedül ez teszi az embert tökéletessé.
Anyámnak köszönhetek
mindent, ami vagyok.
Az a szeretet, amely véget ér, sohasem volt igazi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése