Jézusom,
bízom Benned! - Isten irgalmasságát
és keresztségben kapott méltóságunkat ünnepeljük. Szent II. János Pál pápa
2000. április 30-án az egész világra kihirdette az Isteni Irgalmasság ünnepét,
hogy azt húsvét után az első vasárnap üljük meg. Nagyon beillik ünnepkörünkbe,
mert kiemeli Isten végtelen szeretetét a bűnös ember iránt. Isten nem hagy soha
magunkra, hanem új kapcsolatra hív, keres bennünket. Ezt láthatjuk az ősszülők
keresésétől kezdve Tamás apostol hitbeli megerősítésén át napjainkig. (Jn
20,19-31) Mindenki számára nagy élmény, amikor őt valamilyen módon Isten
megszólítja. Ilyenkor az ember megrendül a szent Isten előtt, megismeri esendő,
ugyanakkor nagyra-hívatott önmagát, környezetét és abban betöltendő feladatát
is. Ettől kezdve senki sem képes úgy folytatni életét, mint addig. A
megszólított már az istenélmény hatása alatt van. (Az istenélmény érzelmileg,
lelkileg átélt esemény, történés, mely a személy megtérését és kiteljesedését
szolgálja.) Mindenkinek van istenélménye. De akad olyan is, aki nem ismeri fel
Isten szólítását, mert nem tanították meg, mint a gyermek Sámuelt. Az istenélmények
megerősítenek az Istenbe vetett hitben és átsegítenek az élet nehézségein.
Isten velünk van, gondunkat viseli, s jelenlétét megtapasztaljuk néha elhagyatottságunkban
is, ahogy Ady tanúsítja Az Úr érkezése
című versében.
A húsvéti-esemény
az Egyház szentségeiben válik hozzáférhető ajándékká (1Jn 5,1-6), továbbá az imádság és Szentírás olvasás közben.
A
zsidókhoz írt levél szerzője Jézust „irgalmas Főpapnak” nevezi. (Zsid 2,17)
Jogosan, mert Isten irgalma az, amikor a bűnöst visszafogadja szeretetébe. Mielőtt
beteljesítette az isteni tervet, Jézus „mindenben hasonlóvá akart válni
testvéreihez”, hogy azok nyomorúságát is megtapasztalja, akiknek megváltására
jött.
Megnyilvánulásai
mind az isteni irgalmasságot tükrözik, még ha az evangélisták nem is így minősítik
őket. Jézus a mennyei Atya irgalmasságának vonásait mutatta meg minden
cselekedetével, és irgalmát ígéri minden hívőnek. Az apostolokat és külön
Tamást is örömmel, békével tölti el.
A római levél Isten
irgalmasságának hatókörét azzal szemlélteti, hogy meghívottnak és pogánynak
egyaránt el kell ismernie magát bűnösnek, hogy mindenki részesedjék az
irgalmasságban: „Isten minden embert
engedetlenségbe fogott össze, hogy mindenkin könyörüljön.” (Róm 11,32) A
mennyek országába való bejutás lényeges feltétele, amelyet Jézus tanítványaitól
követel: „Legyetek hát irgalmasok, amint
Atyátok is irgalmas.” Ez az irgalom közel visz a nyomorulthoz, a segítségre
szorulóhoz. Az első keresztény közösség hite és élete az irgalmas Krisztusra
épült és róla tanúskodott. (ApCsel 4,32-35).
„Boldogok, akik nem
látnak, mégis hisznek.” Jn 20,29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése