A budapesti piarista rendház tagjaival, valamint híveivel és volt hittanosaival együtt ünnepelte pappá szentelésének 65. évfordulóját Kállay Emil piarista, volt tartományfőnök június 8-án. A budapesti piarista kápolnában tartott szentmisét Labancz Zsolt tartományfőnök mutatta be.
KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!
Kállay Emil 1929. január 19-én született Kisújszálláson. A debreceni
piarista gimnáziumban érettségizett, majd 1947-ben öltözött be
novíciusnak. 1950 nyarán a szerzetesrendek feloszlatásakor az állam
által előírt létszámkorlát miatt a kereten kívüli szerzetesnövendékek
közé került, így tanulmányait az Esztergomi Főegyházmegye növendékeként a
Központi Papnevelő Intézetben folytatta. 1953. június 14-én szentelték
pappá az esztergomi székesegyházban, 1954-től Esztergom-Vízivárosban,
1955-től Érsekvadkerten, 1956-tól Nógrádmegyeren, 1958-tól
Budapest-Törökőrön volt segédlelkész.
1962-ben politikai okok miatt eltiltották a papi szolgálattól. Miután három év múlva visszatérhetett a szolgálatba, eleinte kisegítőként, majd segédlelkészként tevékenykedett a budapesti Rókus-kápolnában. 1977-ben a budai Szent Imre (ciszterci) plébániára került segédlelkészként.
Bár csupán ideiglenes fogadalmat tett, ami az évek alatt jogi érvényét vesztette, egyházmegyei papi szolgálata közben mégis mindvégig hű maradt piarista hivatásához. Ünnepélyes örökfogadalmát csak a rendszerváltáskor, 1989. február 9-én tehette le. 1991-ben beköltözött a budapesti piarista rendházba, ahol négy éven át oktatta a rendi növendékeket, emellett a gimnáziumban is tanított. 1995-ben, majd 1999-ben újra négy évre a Piarista Rend Magyar Tartománya vezetőjévé, tartományfőnökévé választották. Idős kora ellenére 2007-ben, 78 évesen aktív részt vállalt a piaristák székelyföldi missziójának újraindításában, aminek köszönhetően Csíkszeredában megnyitották a Piarista Tanulmányi Házat.
Kállay Emilt szűk körű, családias hangulatú szertartáson köszöntötték pappá szentelésének 65. évfordulója alkalmából rendtársai, hívei, valalmint egykori hittanosai június 8-án, Jézus Szíve ünnepén. A szentmise bevezetőjében Labancz Zsolt tartományfőnök elmondta, az évfordulóról Kállay Emil egészségi állapotára való tekintettel eleinte rendházi keretek közt kívántak megemlékezni, azonban a hívek és a volt hittanosok kérésére a kört kitágították.
Homíliájában Labancz Zsolt Jézus Szívének ünnepéről elmélkedett. Kiemelte: Jézus Szívének kultuszát elsőre talán kissé érzelgősnek tartjuk, pedig a bibliai értelemben, valamint az egyházatyák értelmezése szerint a szív nem az érzelmek helye, hanem az emberi értelem középpontja, mindaz, ami meghatározza az életünket, a személyiségünket. Ebben az értelmezésben a szív a személy központja: amikor tehát Jézus Szívét ünnepeljük, Jézus személyét ünnepeljük.
Mi tölti be ezt a Szívet? A választ az ünnepnap olvasmányai adják meg. Ozeás prófétától megtudhatjuk, Isten hogyan szereti az ő választott népét. Ebben az ószövetségi szakaszban Isten mint édesanya jelenik meg, aki lehajol népéhez. Tudjuk, hogy Isten se nem apa, se nem anya, hanem túl van ezeken a kategóriákon, azonban az anya képe az, ami beéri azt a szeretetet, amivel Isten lehajol hozzánk. Labancz Zsolt XVI. Benedek pápát idézte, aki szerint Isten népe iránt érzett szeretete megbocsátó szeretet.
Ez a végtelen szeretet és irgalom Jézus kereszthalálában teljesedik ki – ahogyan az aznapi evangéliumban is hallhattuk. Amikor a katona lándzsával átszúrja Jézus oldalát, rálátás nyílik az ő szívére, ez a szív pedig szeretettel teli szív. Jézus személyében Isten emberré lesz, olyan emberré, akinek ez a végtelen szeretet tölti be a szívét.
Isten hogyan tud a mai világban is embereket az ő szíve szerint alakítani? Hogyan alakította Emil atya szívét az ő szíve szerint? Válaszként Labancz Zsolt három dolgot emelt ki a jubiláns lelkipásztor életútjából. Kállay Emil tudta mindig a lényeget helyezni a középpontba, legjobb barátjának Jézust tekintette, ami erőt adott neki a nehéz helyzetekben, valamint tudott mindig szeretetben élni.
„Akié az ifjúság, azé a jövő” – tanácsolta Sík Sándor egykori tartományfőnök rendtársainak. Bár Kállay Emil hosszú időt töltött a renden kívül, mindig igyekezett e tanácsnak megfelelően végezni papi szolgálatát. Büntetésnek szánták, hogy mindig csak káplánként működhetett, azonban ebben a minőségben tudta igazán megélni piarista hivatását, mivel a plébániákon akkoriban a káplán feladata volt az ifjúsággal való foglalkozás.
A mai ünnepen rácsodálkozhatunk arra a kegyelemre, amellyel Isten alakította Emil atya szívét. „Gondolkodjunk el azon, mi a lényeges és mi a lényegtelen, valamint döntsünk mindig a szeretet mellett” – tanácsolta Labancz Zsolt az ünneplőknek.
Életrajz forrása: Piarista.hu
Fotó: Szathmáry Melinda
Benke Zsuzsa/Magyar Kurír
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése