Hamvas
Béla író, gondolkodó szerint „Az ünnep az áldozat napja és a közösség születésének kezdete.” Megállapítása az évközi 9. vasárnap bibliai szövegeiben szereplő
szombatra, illetve az Úr napjára (Dominica dies) vonatkoztatva is érvényes. 1.)
Az Ószövetségben Mózes
által ezt mondja az Úr: „Hat napig
dolgozz és végezd a munkád. A hetedik nap azonban a nyugalom napja (szabbat),
az Úré, a te Istenedé. Akkor hát ne dolgozz, se te, se fiad, se lányod, sem
szolgád, sem szolgálód, sem ökröd, sem szamarad, sem semmiféle állatod, sem a
házadban tartózkodó idegen, hogy szolgád és szolgálód is pihenhessen, mint te
magad.” (MTörv 5,12-15)
A szombat az ószövetségi naptárban a hét 7. napja, egyszerűen
ünnepnap is. A keresztény naptárban a vasárnappal (az újjáteremtés napjával)
kezdődő hét 7., utolsó napja. A héber szabbat, a "valamivel
felhagyni, valamit abbahagyni' értelmű igéből származtatják. Ezenkívül a 7
napos ciklus miatt a szabbat a 'hét' jelentésű seba szóval is
kapcsolatba hozható.
A Tízparancsolat harmadik parancsa a
teremtésre emlékeztet, de a Szentírás az Úr napjában Izrael egyiptomi
szolgaságból való szabadulásának emlékezetét is megmutatja. Isten Izraelre
bízta a szombatot, hogy tartsa meg a megszeghetetlen Szövetség jeleként. A
szombat az Úrért van, szentként fönntartva Isten, az Ő teremtő műve és Izraelt
megszabadító tetteinek dicséretére.
Isten cselekvésmódja példa az emberi
cselekvés számára. Ha Isten "föllélegzett" (Kiv 31,17) a hetedik
napon, az embernek is "abba kell hagynia" a munkát, és engednie kell,
hogy a többiek, főként a szegények "felüdüljenek". A szombat
szünetelteti a mindennapi munkát, és bizonyos lazítást enged. A munka
rabszolgasága és a pénz kultusza elleni tiltakozás napja.
2.) Az evangélium több esetet
elbeszél, amikor Jézust a szombat megszegésével vádolják a farizeusok (kalász
tépdesés, béna kezű ember meggyógyítása). Jézus azonban soha nem sértette meg e
nap szentségét. Ennek hatalommal adja hiteles magyarázatát: „A szombat
van az emberért, és nem az ember a szombatért”. Krisztus a részvéttel együtt megmutatta, hogy neki van
hatalma szombaton jót tenni és nem rosszat, életet menteni és nem elveszejteni.
A szombat az Úr irgalmasságának és Isten
tiszteletének a napja. „Az
Emberfia ura a szombatnak is.”
(Mk 2,23-3,6) Jézus "a hét első napján" (Mk 16,2) támadt föl a
halottak közül.
3.) Mint "első nap",
Krisztus föltámadásának napja az apostolokat az első teremtésre emlékeztette: „Isten, aki azt mondta: A sötétségből támadjon világosság, a
mi szívünket is megvilágosította”.
(2Kor 4,6-11) A Krisztus föltámadásával elindított új teremtés a keresztények
számára a legelső nap lett, az első ünnep, az Úr napja, a vasárnap. Mert
Krisztus húsvétjában beteljesítette a zsidó szombat lelki igazságát és hirdeti
az ember örök nyugalmát Istenben. Nekünk is megígérte, ha Ő utána megyünk mi is
beléphetünk oda.
Az Úr napját szenteld meg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése