Az Úr napja

Hamvas Béla író, gondolkodó szerint „Az ünnep az áldozat napja és a közösség születésének kezdete.” Megállapítása az évközi 9. vasárnap bibliai szövegeiben szereplő szombatra, illetve az Úr napjára (Dominica dies) vonatkoztatva is érvényes. 1.) Az Ószövetségben Mózes által ezt mondja az Úr: „Hat napig dolgozz és végezd a munkád. A hetedik nap azonban a nyugalom napja (szabbat), az Úré, a te Istenedé. Akkor hát ne dolgozz, se te, se fiad, se lányod, sem szolgád, sem szolgálód, sem ökröd, sem szamarad, sem semmiféle állatod, sem a házadban tartózkodó idegen, hogy szolgád és szolgálód is pihenhessen, mint te magad.” (MTörv 5,12-15)

A szombat az ószövetségi naptárban a hét 7. napja, egyszerűen ünnepnap is. A keresztény naptárban a vasárnappal (az újjáteremtés napjával) kezdődő hét 7., utolsó napja. A héber szabbat, a "valamivel felhagyni, valamit abbahagyni' értelmű igéből származtatják. Ezenkívül a 7 napos ciklus miatt a szabbat a 'hét' jelentésű seba szóval is kapcsolatba hozható.

A Tízparancsolat harmadik parancsa a teremtésre emlékeztet, de a Szentírás az Úr napjában Izrael egyiptomi szolgaságból való szabadulásának emlékezetét is megmutatja. Isten Izraelre bízta a szombatot, hogy tartsa meg a megszeghetetlen Szövetség jeleként. A szombat az Úrért van, szentként fönntartva Isten, az Ő teremtő műve és Izraelt megszabadító tetteinek dicséretére.

Isten cselekvésmódja példa az emberi cselekvés számára. Ha Isten "föllélegzett" (Kiv 31,17) a hetedik napon, az embernek is "abba kell hagynia" a munkát, és engednie kell, hogy a többiek, főként a szegények "felüdüljenek". A szombat szünetelteti a mindennapi munkát, és bizonyos lazítást enged. A munka rabszolgasága és a pénz kultusza elleni tiltakozás napja.

2.) Az evangélium több esetet elbeszél, amikor Jézust a szombat megszegésével vádolják a farizeusok (kalász tépdesés, béna kezű ember meggyógyítása). Jézus azonban soha nem sértette meg e nap szentségét. Ennek hatalommal adja hiteles magyarázatát: „A szombat van az emberért, és nem az ember a szombatért”. Krisztus a részvéttel együtt megmutatta, hogy neki van hatalma szombaton jót tenni és nem rosszat, életet menteni és nem elveszejteni.  A szombat az Úr irgalmasságának és Isten tiszteletének a napja. „Az Emberfia ura a szombatnak is.” (Mk 2,23-3,6) Jézus "a hét első napján" (Mk 16,2) támadt föl a halottak közül.

3.) Mint "első nap", Krisztus föltámadásának napja az apostolokat az első teremtésre emlékeztette: „Isten, aki azt mondta: A sötétségből támadjon világosság, a mi szívünket is megvilágosította”. (2Kor 4,6-11) A Krisztus föltámadásával elindított új teremtés a keresztények számára a legelső nap lett, az első ünnep, az Úr napja, a vasárnap. Mert Krisztus húsvétjában beteljesítette a zsidó szombat lelki igazságát és hirdeti az ember örök nyugalmát Istenben. Nekünk is megígérte, ha Ő utána megyünk mi is beléphetünk oda.

Az Úr napját szenteld meg!