A jövőt építő király

Honszerző eleink nyugodt, boldog hazát kerestek és lelkük megnyugodott a Kárpát-medencében, ahol őket Krisztus kegyelme megérintette. Itt kapták Isten nagy ajándékát, az istengyermekséget a hit által a keresztségben. Itt kaptunk földi és örök hazát. Itt születtünk, itt növekszünk és érlelődünk sikerek és kudarcok között, itt megtapasztaltuk Isten csodás tetteit. Az istenélmények segítenek boldogulásunkban, s lettek életszeretetünk szilárd alapjai és hazaszeretetünk forrásai.

Szent István király új ideált, a kereszténység fennkölt ideálját, Jézus Krisztust adta népének. 

László király Szent István nyomdokán haladt, Jézus Krisztusra alapozta életét és megerősödött az Úrban. Hitte, hogy az Istent szeretőknek, minden a javukra válik. (vö: Róm 8,28)

Mindennapi feladatai végzésében folyamatosan megtapasztalta Isten erejét, jeleit és csodáit. 

Isten, a benne bízó Lászlót megdicsőítette. A nép pedig ezt a tündöklő, bátor szívű, áldozatos vitézt a szívébe zárta. 

László a magyar kereszténység oltárára népe első apostolait emelte, akikre mindig föltekintett: István királyt, Imre herceget, Gellért püspököt, Benedek és András remetéket. 

A magyar kereszténység ege, azóta mindinkább szentekkel, csillagokkal, nagyságokkal lett ékes. 

Prohászka püspök megállapítása: „a nemzet akkor válik kereszténnyé, amikor eszményeit keresztelik meg”. 

Szent László élete arról tanúskodik, hogy a magyar ugaron életet fakasztani, biztos jövőt építeni csak olyan közösség képes, aki Krisztusnak él.

Szülőföldünk szeretetének fokmérője az Örök haza szeretete. A szeretet pedig jóságban mutatkozik meg: gondolatban, szóban, munkában, lélekformálásban, helytállásban...

Kérjük Erdély fővédőszentjét, hogy segítsen minket is a helytállásban, ahogyan eleinket segítette.