A
család nagy eseménye a születés. Korai
ismereteink közé tartozik születésünk dátuma is. Egyházunk a liturgikus év
folyamán harmadikként Keresztelő Szent János születéséről is megemlékezik. Az ő
születése elsősorban Jézus Krisztus születése miatt vált maradandóvá. (Lk 1,57-66. 80)
Nevének
jelentése: Isten kegyelmez. János neve mellett nem
apja nevét találjuk, hanem a Keresztelő nevet. Pedig a Messiás személyes előfutára
mai fogalmi értelemben nem “keresztelt”.
A vízbemerülés és az általa jelzett
megtisztulás sok vallásnak tartozott formai kincséhez. Az ószövetségben is
szerepeltek rituális fürdők és megtisztulások. Ezeknél a János-féle bemerítés
több volt, mert Krisztussal állt kapcsolatban, ahogy ő mondta:
„Én vízzel keresztellek titeket, ő majd
Szentlélekkel keresztel benneteket.” (Mk 1,8) De a szentségi keresztségtől
egészen más, mert semmiféle szentségi tartalma és lényege nem volt. Csak az
Isten felé kitárulkozás, készség jele volt, és erre utalt Jézus Urunk: „Bizony mondom
nektek, asszonyok
szülöttei közt nem született nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki a mennyek
országában a legkisebb, az nagyobb nála.” (Mt 11,11)
Jézus a legnagyobbnak
nevezi Jánost a próféták között, s ő az egyetlen ember, akiről úgy beszél, mint
a nagyság, a férfiasság és az elszántság hőse.
Kezdőénekünk a János
evangélium bevezetőjéből van: „Föllépett egy ember, az Isten küldte, s János volt a
neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról, hogy a népet
előkészítse az Úrnak.”
A pusztában
bűnbánati keresztséget hirdetett a bűnök bocsánatára. Életére illik olvasmányunk: „Az Úr hívott meg, mielőtt még születtem; anyám méhétől fogva a nevemen
szólított. Számat éles kardhoz tette hasonlóvá, s kezének árnyékában
rejtegetett.” (Iz 49,1-6) Ezt erősíti meg evangéliumi
szakaszunk, amikor a szomszédok és rokonai elgondolkodva kérdik: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van
vele.”
Szent Pál térítő útján kisázsiai városokban olyan csoportokkal találkozott,
akiket János keresztelt meg a Jordánban. Ezért szívesen hivatkozik arra, hogy
Jézus eljövetele előtt János a bűnbánat keresztségét hirdette. (ApCsel 13,22-26) „Amikor János teljesítette küldetését, kijelentette:
Nem az vagyok, akinek véltek, de már a nyomomban van, akinek arra sem vagyok
méltó, hogy lábán a saruját megoldjam”.
János teológiai fogalmai meglepően
szabatosak, világosak. Pontosan ismeri előre a Megváltó szerepét és
egyéniségét. Tudja, hogy az egész emberi nem megváltója. Ismereteit attól
kapta, kinek ihletése hat hónappal fogantatása után érte. Hűséges tanúságával
vált hőssé és szentté.
Melyek voltak Keresztelő jellemét formáló eszközök?
Vallotta, hogy mindnyájan Istené vagyunk. Imádkozva és böjtölve hirdette az
Isten Bárányát, aki elveszi a világ bűneit.
Én
mit teszek Krisztus tanújaként?
„Téged pedig, gyermek, a fölséges Isten prófétájának
fognak mondani.” Lk 1,76.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése