Mi lesz ebből a gyermekből?

A család nagy eseménye a születés. Korai ismereteink közé tartozik születésünk dátuma is. Egyházunk a liturgikus év folyamán harmadikként Keresztelő Szent János születéséről is megemlékezik. Az ő születése elsősorban Jézus Krisztus születése miatt vált maradandóvá. (Lk 1,57-66. 80) 

Nevének jelentése: Isten kegyelmez. János neve mellett nem apja nevét találjuk, hanem a Keresztelő nevet. Pedig a Messiás személyes előfutára mai fogalmi értelemben nem “keresztelt”. 

A vízbemerülés és az általa jelzett megtisztulás sok vallásnak tartozott formai kincséhez. Az ószövetségben is szerepeltek rituális fürdők és megtisztulások. Ezeknél a János-féle bemerítés több volt, mert Krisztussal állt kapcsolatban, ahogy ő mondta:

„Én vízzel keresztellek titeket, ő majd Szentlélekkel keresztel benneteket.” (Mk 1,8) De a szentségi keresztségtől egészen más, mert semmiféle szentségi tartalma és lényege nem volt. Csak az Isten felé kitárulkozás, készség jele volt, és erre utalt Jézus Urunk: „Bizony mondom nektek, asszonyok szülöttei közt nem született nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki a mennyek országában a legkisebb, az nagyobb nála.” (Mt 11,11) 

Jézus a legnagyobbnak nevezi Jánost a próféták között, s ő az egyetlen ember, akiről úgy beszél, mint a nagyság, a férfiasság és az elszántság hőse.

Kezdőénekünk a János evangélium bevezetőjéből van: „Föllépett egy ember, az Isten küldte, s János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról, hogy a népet előkészítse az Úrnak.”  

A pusztában bűnbánati keresztséget hirdetett a bűnök bocsánatára. Életére illik olvasmányunk: „Az Úr hívott meg, mielőtt még születtem; anyám méhétől fogva a nevemen szólított. Számat éles kardhoz tette hasonlóvá, s kezének árnyékában rejtegetett.” (Iz 49,1-6) Ezt erősíti meg evangéliumi szakaszunk, amikor a szomszédok és rokonai elgondolkodva kérdik: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.”

Szent Pál térítő útján kisázsiai városokban olyan csoportokkal találkozott, akiket János keresztelt meg a Jordánban. Ezért szívesen hivatkozik arra, hogy Jézus eljövetele előtt János a bűnbánat keresztségét hirdette. (ApCsel 13,22-26) „Amikor János teljesítette küldetését, kijelentette: Nem az vagyok, akinek véltek, de már a nyomomban van, akinek arra sem vagyok méltó, hogy lábán a saruját megoldjam”. 

János teológiai fogalmai meglepően szabatosak, világosak. Pontosan ismeri előre a Megváltó szerepét és egyéniségét. Tudja, hogy az egész emberi nem megváltója. Ismereteit attól kapta, kinek ihletése hat hónappal fogantatása után érte. Hűséges tanúságával vált hőssé és szentté. 

Melyek voltak Keresztelő jellemét formáló eszközök? 

Vallotta, hogy mindnyájan Istené vagyunk. Imádkozva és böjtölve hirdette az Isten Bárányát, aki elveszi a világ bűneit.

Én mit teszek Krisztus tanújaként?

„Téged pedig, gyermek, a fölséges Isten prófétájának fognak mondani.” Lk 1,76.