Azzal amit teszel, az emberekre hatással van, főleg az, hogy miért teszel úgy, ahogy. Egyáltalán, hogy várod az
emberektől hogy rád szavazzanak, tőled vásároljanak vagy még fontosabb, hogy
kitartsanak melletted és részesei akarjanak lenni annak amit csinálsz? Ismétlem,
a cél nem az, hogy annak adj el akinek szüksége van rá, a cél, hogy annak adj el, aki abban hisz, amiben te is. A
cél nem az, hogy felvegyük azokat az embereket, akiknek munkára van szükségük,
hanem, hogy azokat vegyük fel, akik
ugyanabban hisznek mint mi. Én mindig azt mondom, ha azért veszel fel
valakit, mert el tudja végezni a dolgát, akkor a pénzedért fog dolgozni, de ha olyan embert veszel fel, aki hisz
abban, amiben te is, akkor vérével és verítékével fog érted dolgozni.
Erre nincs is jobb példa, mint a Wright fivérek.
Legtöbben sosem hallottunk Samuel Pierpont Langleyről. A 20. század
hajnalán az ember irányította repülőgép tervezése, olyan volt mint manapság a
dot com láz, mindenki megpróbálta. Samuel Pierpont Langleynek megvolt mindene,
ami a sikerhez kellett. Úgy értem, ma is ha megkérdezel bárkit, "Miért
bukott meg a terméked?" vagy "Miért ment csődbe a céged?" az
emberek mindig ugyanazt felelik, ugyanaz a három dolog jön elő mindig. Tőke
hiány, rossz munkaerő, rossz piaci helyzet. Mindig ugyanaz a hármas, akkor
nézzük meg ezeket. Samuel Pierpont Langley 50,000 dollárt kapott a
Hadügyminisztériumtól, hogy kifejlessze repülőgépét. A pénz nem volt probléma.
A Harvardon dolgozott és a Smithsoniannél, rendkívül jó kapcsolatai voltak.
Ismerte a kor összes nagy koponyáját. A legjobb embereket alkalmazta, akik csak
pénzért kaphatóak voltak. A piaci körülmények is fantasztikusak voltak. A New
York Times mindenhova követte. Mindenki neki drukkolt. Akkor hogy lehet, hogy
sosem hallottunk Samuel Pierpont Langleyről?
Néhány száz mérfölddel odébb
Daytonban, Ohioban, Orville és Wilbur Wrightnak nem volt semmije, amit a
sikerhez elengedhetetlennek tartunk. Nem volt pénzük. Azt a pénzt fektették az álmukba, amit kerékpár üzletük
hozott. A fivérek csapatában nem volt senkinek felsőfokú végzettsége, magának
Orvillenek és Wilburnek sem. És a New York Times sem követte őket sehova.
A
különbség az volt, hogy Orvillet és
Wilburt egy ok, egy cél, a hitük vezette. Hittek abban, hogyha sikerül
összehozniuk a repülőgépet, az az egész világot meg fogja változtatni.
Samuel Pierpont Langley más volt. Ő gazdag és híres akart lenni. Őt a
következmények motiválták. A gazdagságot hajszolta. És nézd meg jól mi történt.
Akik hittek a Wright fivérek álmában mindent beleadtak, szívvel-lélekkel velük
voltak. A többiek csak a pénzért dolgoztak. Ők mesélik el, hogy a Wright
fivérek hogy indultak neki, hogy öt teljes felszerelést is magukkal vihettek
volna mert vacsora előtt ennyiszer is le tudtak zuhanni.
Végül 1903. december 17-én a Wright fivérek megcsinálták de nem volt ott
senki, hogy a részese legyen. Csak napokkal később adtak róla hírt. Az is azt
bizonyítja, hogy Langley motivációja nem szívből jött, hogy azon a napon, mikor
a Wright fivérek először repültek, visszavonult. Mondhatta volna azt is,
"Ez hihetetlen eredmény fiúk, megyek és továbbfejlesztem azt, amit
összehoztatok" - de nem tette. Nem ő lett az első, nem lett gazdag, nem
lett híres, így visszavonult.
Az emberek nem azt veszik meg
amit csinálsz, azért veszik meg, amiért csinálod. Ha elkezdesz
arról beszélni, amiben hiszel magad köré fogod vonzani azokat, akik ugyanabban
hisznek. (Simon Sinek – Vezetés)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése