Kibontakozó
Isten országa - A. Gressy
Morrison, a kiváló természettudós, a New York-i Academy of Sciences volt elnöke
egy könyvet jelentetett meg „Az ember
nincs egyedül” címmel. A tudós azt bizonyítja, hogy miért kell az igazi
tudósnak istenhívőnek lenni. A könyvéből maga a szerző készített kivonatot és
ezt lehozta a Vigília folyóirat. (https://vigilia.hu/node/Vigilia_1947_02_facsimile.pdf)
Istenbizonyítékának
lényege az, hogy a nem lét, a nem keletkezés, a megsemmisülés lehetőségei
billiószorta nagyobbak, mint a létezésé, a létrejövésé, a fennmaradásé, a
fejlődésé, éppen ezért, miután mégis az utóbbi győz az előbbi felett, a mérleg
másik, önmagában billiószorta könnyebb serpenyőjét az Alkotó (Isten) személye
teszi súlyosabbá. Ennek a bizonyítékának a mélysége vitathatatlan.
A hét
bizonyítékból idézek: „3. Az állatok bölcsessége a jó Alkotó legbeszédesebb bizonyítéka.
Ő ad az állatoknak ösztönt, ami nélkül tehetetlenek volnának. – A lazac évekig
él a tengerben, azután felúszik a folyóba, megtalálja azt a mellékfolyót,
ahonnan elindult. Ha megpróbálják a nagy folyónak egy másik mellékfolyójába
átvinni, rögtön megérzi, hogy nem ide tartozik, és a legnagyobb nehézségek
közepette is megkeresi és megtalálja szülőhelyét. – De még sokkal csodálatosabb
az angolnák élete. Az egész föld angolnái a Bermuda-szigetek partvidékén rakják
le ikráikat. Miután igy gondoskodtak utódokról, elpusztulnak. A tojásból kibújt
pici halacskák csalhatatlanul tudják, hogy hova tartoznak. Megtalálják útjukat
a végtelen óceánban, és soha nem fordul elő, hogy akár az európai, akár az
amerikai vizeken nem oda tartozó angolnát lehetne találni. Ki adja hát a
halaknak ezt a csodálatos képességet?”
Jézus szívesen
beszélt képekben, ami alkalmas az isteni igazságok közlésére. A kép az embert
gondolkodásra készteti, lehetővé teszi, hogy bizonyos mértékig maga fedezze fel
az igazságot és elősegíti ezáltal azt is, hogy igazán elsajátítsa. Az Isten
országa belső élete a vetőmaghoz, a mustármaghoz hasonlít. (Mk 4,26-34) A
magvak hordozzák bensejükben a növényt, amiből ők is lettek, és ami majd
belőlük lesz. Titok övezi őket és hihetetlen produktivitás. Az a kicsiny mag,
az a csemete, amit elültettünk egykor,
mára nagy növénnyé fejlődött. Isten igéjében is erő rejlik, akár a magban. Az
Isten igazságára oktató pap vagy szülő elhinti a magot és ezzel megteremti a
feltételét annak, hogy valakinek a szívében ez a mag termést hozzon. Az érdemi
részét a dolognak nem az igét hirdetők végzik, hanem az igében rejlő erő. Ezért
az egyház sorsa, a szerény kezdetből terebélyesedik hatalmas, világot átfogó
közösséggé. (Ez 17,22-24) Földi életünk a vándor-állapottal egyezik. (2Kor
5,6-10) Nem vagyunk még otthon, de eltölt bennünket a hit révén az a boldogító
tudat, hogy egyszer hazaérünk, mert az Úr Lelke vezérel.
„Az egek hirdetik
Isten dicsőségét, az égbolt vallja kezének művét.” Zsolt 19,2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése