Az Előfutár szülei

Keresztelő János szülei Zakariás és Szent Erzsébet az I. század elején éltek. Lukásznak hívott művelt és finom görög orvos – a mi Lukács evangélistánk – Szent Pállal együtt 49-ben Jeruzsálembe érkezett az Apostoli Zsinatra. Itt tartózkodása alatt összegyűjtötte evangéliumának anyagát. Akkor még sokan éltek Jézus életének szereplői közül. Elsősorban a Szűzanya, az Utolsó Vacsora házában, aki sok, eddig meg nem örökítetteket közölt vele, többek között megmutatta Zakariás-pap följegyzéseit. Lukácsot mindez érdekelte, lefordította és följegyezte: a férfi Abia nevű papi nemzetségből, az asszony pedig az első főpapnak, Áronnak családjából származik. 

Jézus Anyja Erzsébetet rokonnak említi, akihez bizalom és benső jóbarátság fűzte. 

Erzsébet abban a Názáretben született, ahová Máriát kapcsolták életének eseményei. Egy 800 körül élt rabbinikus zsidó író, bizonyos Eleázár ben Kálir említi Názáret nevét abban a vonatkozásban, hogy a Lévi és Áron törzséből származó huszonnégy papi nemzetségnek egyike lakott benne. Ez megoldja a rejtélyt, hogy miért lehetett a Dávid nemzetségbeli Máriának az Áron nemzetségbeli Erzsébet a rokona. Gábor angyal így mondta: „Rokonod, Erzsébet is fiút fogant...” Erzsébetnek nővére férjhez ment egy Dávid-házbeli férfiúhoz, Mária valamelyik nagybátyjához – és innen a rokonság. 

Erzsébet fiatalon Júdeába, Ain Karim városkába költözött. Erzsébet alighanem Mária szüleivel, Joákimmal és Annával volt egykorú. Szülővárosába, Názáretbe látogatva ismerhette meg a gyermeklánykát, Máriát. De egészen bizonyos, hogy amikor azt szülei felvitték Jeruzsálembe a Templom szolgálatába, akkor ott látogatta meg, hogy egy közel lakó rokon gondoskodását és szeretetét is érezze a kislány időközönként. Mária pedig őt látogatta meg Ain Karimban. A Templomi évek lejártával Mária hazakerült Názáretbe és nem is igen látták egymást évekig. 

Erzsébet férjével egészen váratlan esemény történt. Abia papi-osztályába tartozó Zakariásnak kellett a szentélybe lépnie, hogy a délutáni illatáldozatot bemutassa. Ekkor az oltár jobbján álló – annak jeléül, hogy kedvező híradást kap – túlvilági jelenséget pillantott meg. Az közölte, hogy meddőségük véget ér, feleségének fia születik és Jánosnak kell nevezni. Zakariás mély megrendülésében az üzenet tartalmában kételkedett. Ezért Gábor arkangyal megmondta, hogy „néma leszel, szólni képtelen”. Amikor áldást kellett adni, csak inteni tudott, mindenki látta, hogy valami rendkívüli dolog történt vele. Hazatért és Ain Karim-beli szülőlakába vonult vissza, és csak a legszűkebb szavakkal írótáblán érintkezett övéivel. Erzsébet is, amikor rájött, hogy öregkorára „az Úr elvette meddősége szégyenét” elzárkózott az emberektől, amíg – s ez újabb rejtély, csoda és jel, és híradás – váratlanul meg nem jelent házánál a Názáreti Rokonlány. 

Mária köszöntésére felujjongott méhében a magzat, és Erzsébetet eltöltötte a Szentlélek. Mindössze három mondatában hat prófétai szövegrészt mond. Mária hálaénekének tizenhat sorában tizenkilenc zsoltár- és prófétai-szövegrész van. 

Mária eljött, hogy látogatásától Szentlélekkel teljék el az, aki majd az ő Fiának lesz Előfutára. S annak anyja felismerte őbenne a Messiás anyját, s ez volt az első tiszteletadás, amit kapott, s amellyel illetni fogják majd a világon minden nemzedékek. Három hónapig maradt, János születéséig. És akkor készült hazautazni a reá váró homályos gondok közé. 

János megszületett, s a néma Zakariásnak feloldódott a nyelve és elmondta különös áldását, jövendölését fia fölött. A szomszédok, a rokonságból érkezettek értetlenül és csodálkozva hallgatták az apa homályos és súlyos szavait. A gyermekből talán próféta lesz – sugdosták az emberek. 

Egyvalaki érthette meg teljességgel mindezt, az elutazásra felkészült fiatal Názáreti Szűz.