Akkor tökéletes az ember

Jézus meghív, hogy embertársainkkal való kapcsolatban emelkedjünk a magunk emberi szintje fölé: ne ítélkezzünk, bocsássunk meg, adjunk és a mérték legyen a szeretet. Arra kér, hogy merjünk isteni stílusban élni. Azért, hogy jobban megértsük a négy boldogság és a négy jaj értelmét. Hogy Istennek tetszően cselekedhessünk, Jézus négy közmondással világítja meg tanítását. 

Szent Lukács közlése szerint, Jézus sajátos értelmet adott ezeknek a jórészt hagyományos mondásoknak azáltal, hogy a jelen és leendő tanítványaira érti, vagyis mindenkor keresztényére. 

„Vajon vezethet-e vak világtalant?” A zsidó vallási vezetőknek sem „állt jól” a mások iránti vak, sőt elvakult gőg. Még kevésbé a pogányságból lett keresztényeknek, még ha azzal hitegetnék is magukat, hogy nem Izrael vétkének a folytatói. Akik ilyen lélekkel, torzult látásmóddal és ítélkezéssel vállalkoznak mások vezetésére, maguk is elpusztulnak, másokat is pusztulásba visznek. Tehát a tanítványok mindaddig vakok, amíg Jézusban meg nem látják a Megváltót és tanítása fel nem nyitja szemüket a szolgáló szeretetre. (Lk 6,20-38) Minden idők vezetői előtt Jézus maga áll ott ezzel az intéssel, és egyedül helyes, alázatos és irgalmas magatartásával.

„Nem nagyobb a tanítvány mesterénél, akkor tökéletes az ember, ha olyan, mint a mestere.” Igaz, hogy a tanítvány nem szárnyalhatja túl soha mesterét, de éppen az irgalmas szeretet terén az sem lehet cél, hogy képmutató szerénykedéssel mindenáron el akarjon maradni tőle. Mihelyt tökéletesen megtanul szabaddá válni, vagyis nem kötődik a világhoz és Jézus nyomában jár, megtanulta a szenvedés és üldöztetés értelmét, amit a bölcsek csak sejtettek (Sir 27,5-8), akkor képes arra, hogy tanítson, neveljen másokat. Mindez azért kap erőteljes hangsúlyt, mert az egyházban mindenkire rá van bízva mások nevelése, üdvösségre vezetése. Mindenki felelős mindenkiért. Tehát e szolgálatban ha úgy próbálunk megállni, hogy mások vétkeit felnagyítjuk, magunkéit pedig említés nélkül hagyjuk és palástoljuk, akkor Isten kímélet nélkül mutat rá a valóságos helyzetre:  

„Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre?

A mondások summája az, hogy a képmutatás, a hibák szépítgetése, valamilyen keresztény magatartásra való törekvés semmit sem old meg: egyedüli megoldás a teljes egzisztencia megváltozása, a megtérés és újjászületés lehet. 

„Mert nincsen jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem, sem rossz fa, amely jó gyümölcsöt hoz.” Minden fát a gyümölcséről lehet megismerni.  

„A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő, a rossz ember pedig a rosszból rosszat.” Szeretetben tegyünk minél több jót Jézusért, mert így leszünk tanítványai, s így győzünk a bűn és halál felett. (1Kor 15,54-58) 

Jézus kegyelme által táplált szívből pedig az örök élet gyümölcsei teremnek.

„Hisz a száj a szív bőségéből beszél.” Lk 6,45.