Dr. Jakubinyi György érsek pappá szentelésének 50. évfordulója

A csíksomlyói búcsún • Fotó: Csúcs Mária

Tamás József segédpüspök, általános helynök március 1-i dátummal keltezett körlevélben köszönti Jakubinyi György érseket azon alkalomból, hogy idén ünnepli pappá szentelésének 50. évfordulóját. Az ünnepi évfordulóra kiadott körlevelet az alábbiakban olvashatják.

Kérünk titeket, testvérek, becsüljétek meg azokat,
akik köztetek fáradnak és mint elöljáróitok az Úrban, vezetnek titeket. Munkájuk miatt legyetek irántuk minél nagyobb szeretettel, s éljetek velük békességben. (1Tessz 5,12-13)

Főpásztorunk, dr. Jakubinyi György érsek úr pappá szentelésének 50. évfordulójához érkezett. Ötven évvel ezelőtt, 1969. április 13-án szentelte pappá a szatmári egyházmegye részére Isten szolgája Márton Áron püspök úr. Ebből az ötven évből egy évet püspöki titkárként dolgozott Szatmáron Sípos Ferenc kormányzó úr mellett, négy éven át Rómában biblikus tanulmányokat folytatott, 1974-től főegyházmegyénkben szolgált, huszonkét évet töltve a gyulafehérvári Hittudományi Főiskola tanári katedráján a kispapokat tanítva-nevelve, négy éven át boldogemlékű Bálint Lajos érsek úr segédpüspökeként és 1994 óta főegyházmegyénk érsekeként.
Amikor a pap ilyen alkalmakkor visszatekint az elmúlt időre, az emlékek úgy hullanak lába elé, mint ősszel a sárguló falevelek. Egy pap emlékeiben elevenen él a hivatás megtapasztalása, amely elszólította a szülői ház melegétől, az élet tarka forgatagából. Elevenen él benne az elindulás öröme, amikor a papszentelésben boldog szívvel vette magára a küldetés feladatát, Krisztus kimeríthetetlen gazdagságának hirdetését. Elevenen él benne a papi szolgalat minden öröme, amelyen keresztül Isten kegyelmi ajándékait közvetítette a gyermekek, fiatalok, felnőttek és öregek felé, s amelyek főleg munkája nyomán gyümölcsöt is teremtek. De elevenen él benne minden kudarc, sikertelenség is, amelyek Péter apostol szavait adják ajkára: „Mester, egész éjszaka fáradoztunk, de semmit sem fogtunk” (Lk  4,5). Elevenen él benne minden kereszthordozás is, amely a Krisztust követők osztályrészévé válik, hisz Krisztus szeretetének egyik legnagyobb bizonyítéka, ha nemcsak küldetését, nemcsak hatalmát, de keresztjeit is megosztja övéivel.
Az ilyen emlékek nyomán méltó és igazságos, hogy hálát adjon Isten szolgája az Istennek. Ezt teszi főpásztorunk is, amikor volt osztálytársaival együtt hálaadó szentmisét mutat be április 24-én a gyulafehér­vári székesegyházban. Pappá szentelésekor ezt a jelszót választotta: Magnificat – Magasztalja lelkem az Urat!
A Szűzanyától kölcsönözött szavakkal teszi ezt a hálaadást most is.
Vele együtt szeretnénk ezen az évfordulón mi is hálát adni Istennek mindazért, amit általa adott főegyházmegyénknek tanári munkája, írásai és pásztori szolgálata által.
És szeretnénk megköszönni főpásztorunknak is, hogy vállalta hivatását azokban a hitpróbáló időkben, amikor nem volt könnyű ezt tenni, és az 1989-es fordulat utána pedig vállalta főpásztori szolgálatát, benne azokat a kihívásokat, amelyek adódtak az intézményeink, ingó és ingatlan javaink visszaszerzésében és a keresztény öntudat megerősítésében.
Isten áldja meg és segítse további munkájában és tartsa meg erőben és egészségben népünk szolgálatában.

Tamás József
segédpüspök, általános helynök
**

Tamás József segédpüspök püspökké szentelésének 22. évfordulója, Csíksomlyó 1997. március 1. 
Imádkozzunk érte is, hogy Krisztus nyomában járva, tudja még sokáig Isten áldását osztani kereszthordozó népünk megerősítésére.