Az apostoli kortól kezdve az Egyház istentiszteleti élete az egyes egyházi
ünnepeken folyt le. Ekkor került sor a hit titkainak az istentiszteletek
keretében történő megjelenítésére. A legelső és egy ideig egyetlen ünnep a
vasárnap volt, az Úr napja, Krisztus feltámadásának emlékére szentelte.
Évenként egyszer, húsvétkor külön is megünnepelték a húsvéti misztériumot,
Krisztus halálát és feltámadását. Majd a Szentlélek eljövetelét ünnepelték
pünkösdkor. A 3. század elejétől január 6-án Urunk megjelenését (Jézus
születését, a bölcseket, Jézus megkeresztelkedését és a kánai menyegzőt)
ünnepelték. A keresztség szentségét kezdetben a hit megvallása után
szolgáltatták ki. A 2. században már hosszabb tanítás és próba előzte meg, mely
2-3 évig is eltartott, hogy alapos nevelésben és kiképzésben részesüljenek a
pogányságból megtérők.
Nagyböjt 3. vasárnapján a hitújoncok felett végzett
exorcizmus napja volt. Imádkoztak a gonosz lélek hatalmának megtöréséért és
megkenték szent olajjal. A szentmise könyörgése ezért is szól a töredelmes
bűnbánatról és a bűn sebeinek gyógyulásáról a böjt, az imádság, valamint az
irgalmasság cselekedeteinek gyakorlása által. Rómában ezt a Szent Lőrinc
bazilikában végezték, mert Lőrinc diakónus (+258.aug.8.) elöljárója, II. Sixtus
pápa letartoztatásakor már egységben látta Krisztus keresztáldozatánál való
szolgálatát önmaga odaajándékozásával. Ez az igazi megvilágosodás, hitre jutás,
hogy ami eddig a gonoszság szolgálatában állt, az legyen ezentúl a kegyelem
csatornája. Az evangéliumi szakasz és Lőrinc életpéldája találkozik, ahol a
kicsinyek az Úr példája szerint tudják, hogy a szeretettel vállalt szenvedésből
megváltó erők áradnak a világba.
Jézust a gonosz erők tombolásáról, konkrét
politikai-társadalmi eseményről és katasztrófáról értesítik: Pilátus a templomi
áldozatbemutatás idején lázongó galileai férfiakat felkoncoltatta és Siloámnál
a torony 18 embert eltemetett. (Lk 13,1-9) Ilyenkor az emberek panasszal élnek
és szemrehányást tesznek az Istennek.
Jézus kijelenti, hogy Isten művét nem tudja
végleg lerontani semmiféle gonoszság. Inkább tartsunk bűnbánatot és a tisztulás
útjáról térjünk a megvilágosodás útjára, amikor azt is felismerjük, hogy a
bűnös élet után, hogyan tovább. Az Egyház kínálta eszközökön keresztül miként
tudunk Krisztussal egyesülni.
Nyíljék fel a szemünk, mint Mózesnek az égő
csipkebokornál (Kiv 3,1-8a 13-15), és vegyük észre hol akar gyümölcsöt teremni
általunk Jézus, aki a föltámadás és az élet.
Mózes és a pusztában vándorló nép
sorsából is tanuljunk. (1Kor 10,1-6. 10-12) A szerencse és siker, a szenvedések
és bajok nem a jóság és bűnösség szerint vannak kimérve az embereknek. Mindez
Isten titka. Bízzuk magunkat gondviselésére, hiszen Jézus sem kérdezte, miért
szenved, de Megváltóként elszenvedte.
„Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa.”
Mt 4,17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése