2019. 03. 23.

Amikor megváltó erők áradnak


Az apostoli kortól kezdve az Egyház istentiszteleti élete az egyes egyházi ünnepeken folyt le. Ekkor került sor a hit titkainak az istentiszteletek keretében történő megjelenítésére. A legelső és egy ideig egyetlen ünnep a vasárnap volt, az Úr napja, Krisztus feltámadásának emlékére szentelte. Évenként egyszer, húsvétkor külön is megünnepelték a húsvéti misztériumot, Krisztus halálát és feltámadását. Majd a Szentlélek eljövetelét ünnepelték pünkösdkor. A 3. század elejétől január 6-án Urunk megjelenését (Jézus születését, a bölcseket, Jézus megkeresztelkedését és a kánai menyegzőt) ünnepelték. A keresztség szentségét kezdetben a hit megvallása után szolgáltatták ki. A 2. században már hosszabb tanítás és próba előzte meg, mely 2-3 évig is eltartott, hogy alapos nevelésben és kiképzésben részesüljenek a pogányságból megtérők.
Nagyböjt 3. vasárnapján a hitújoncok felett végzett exorcizmus napja volt. Imádkoztak a gonosz lélek hatalmának megtöréséért és megkenték szent olajjal. A szentmise könyörgése ezért is szól a töredelmes bűnbánatról és a bűn sebeinek gyógyulásáról a böjt, az imádság, valamint az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlása által. Rómában ezt a Szent Lőrinc bazilikában végezték, mert Lőrinc diakónus (+258.aug.8.) elöljárója, II. Sixtus pápa letartoztatásakor már egységben látta Krisztus keresztáldozatánál való szolgálatát önmaga odaajándékozásával. Ez az igazi megvilágosodás, hitre jutás, hogy ami eddig a gonoszság szolgálatában állt, az legyen ezentúl a kegyelem csatornája. Az evangéliumi szakasz és Lőrinc életpéldája találkozik, ahol a kicsinyek az Úr példája szerint tudják, hogy a szeretettel vállalt szenvedésből megváltó erők áradnak a világba. 
Jézust a gonosz erők tombolásáról, konkrét politikai-társadalmi eseményről és katasztrófáról értesítik: Pilátus a templomi áldozatbemutatás idején lázongó galileai férfiakat felkoncoltatta és Siloámnál a torony 18 embert eltemetett. (Lk 13,1-9) Ilyenkor az emberek panasszal élnek és szemrehányást tesznek az Istennek. 
Jézus kijelenti, hogy Isten művét nem tudja végleg lerontani semmiféle gonoszság. Inkább tartsunk bűnbánatot és a tisztulás útjáról térjünk a megvilágosodás útjára, amikor azt is felismerjük, hogy a bűnös élet után, hogyan tovább. Az Egyház kínálta eszközökön keresztül miként tudunk Krisztussal egyesülni. 
Nyíljék fel a szemünk, mint Mózesnek az égő csipkebokornál (Kiv 3,1-8a 13-15), és vegyük észre hol akar gyümölcsöt teremni általunk Jézus, aki a föltámadás és az élet. 
Mózes és a pusztában vándorló nép sorsából is tanuljunk. (1Kor 10,1-6. 10-12) A szerencse és siker, a szenvedések és bajok nem a jóság és bűnösség szerint vannak kimérve az embereknek. Mindez Isten titka. Bízzuk magunkat gondviselésére, hiszen Jézus sem kérdezte, miért szenved, de Megváltóként elszenvedte. 

„Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa.” Mt 4,17.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése